Tiranában ennél több kell

Bizarrul hangzott volna, de nem történt malőr: habár a vendéglátó izraeli válogatott a görögöket (a soros vb-selejtezős ellenfelét) látta a magyar válogatottban, Erwin Koeman együttese pedig a hazaiakéval azonos okból Albániát sejtette a kék mezesek mögött, a Ramat Ganban a magyar és az izraeli himnusz csendült fel.

Nem jött be a jóslat, csak kilencezer jegy fogyott el

Azt már a kezdés előtt eldőlt, hogy a magyar szándék – ami a márciusi tiranai atmoszféra tel-avivi modellezésére vonatkozott – nem valósulhat meg. Az optimista becslések, hogy az olcsó jegyárnak, a keddi parlamenti választásoknak, valamint a kellemes időjárásnak köszönhetően húszezren is tiszteletüket tehetik az összecsapáson, besültek: a nemzeti stadionban ugyanis alig több mint kilencezren jöhettek össze.

Erwin Koeman jóslata ellenben az első percekben igazolódni látszott: Gera Zoltán labdaszerzése után létszámfölényes helyzetet alakított ki a magyar válogatott, de egy könnyűnek látszó oldalpassz elhibázása miatt odalett a lehetőség, a hazaiak pedig gyors kombinációval a magyar kapu előtt teremtek. Márpedig a szövetségi kapitány éppen ebben, azaz az ellenfél hibáinak kihasználásában vélte felfedezni az izraeli, s ami esetünkben fontosabb, az albán válogatott erejét.

Az átalakítás megtörte a csapat lendületét

Mindazonáltal már az összeállítások kézhezvételekor kiderült, a holland tréner valóban Vaskó Tamásban, a szerda esti fellépésről az Avellino szabályszegése miatt hiányzó védőben látja Juhász Roland tiranai helyettesét. Utóbbi játékos eltiltás miatt nem léphet pályára a március 28-i összecsapáson, s az a tény, hogy Erwin Koeman a Vanczák Vilmossal teljes, „állandó” párost jelölte a kezdő tizenegybe, erre utalt. És talán arra, hogy Vaskó Tamás után az ez idő tájt sérüléssel bajlódó cardiffi Gyepes Gábor a következő a kapitányi rangsorban.

Visszalépve a himnuszok előtti csapatbemutatásokhoz: a magyar játékosok mellett Dror Kastant is szolid füttyel „köszöntötte” a publikum, amely örökzöld témaként a támadófutballt kéri számon a kapitányon. A kritikák erőteljesek. Ami a Hapoelnél annak idején működött, 2009-ben már avíttnak tűnik: a védők hátul maradnak, nem segítik a támadásokat – érvelnek a hangadók, mintegy útmutatással is szolgálva a magyar válogatott számára, mire érdemes figyelni a házigazdát illetően.

A szerda esti előadás ezt a tézist nem igazolta, mint ahogyan azt sem, amit az izraeli újságírók előszeretettel kiemeltek: a Liverpool középpályása, Josszi Benajun vezette kék mezesek kivárásra játszanak, s ha szabadon járathatják a labdát, felbátorodnak, önbizalmuk az egekbe szökik. Erwin Koeman ezen „személyiségjegy” ismeretében a kontratámadásra épített. Noha az elképzelés az első félidőben ritkán valósult meg, s a hazaiak – legalábbis saját térfelükön – időnként szabadon járathatták a labdát, elmaradt a bizonyos „begőzölés”, mivel Dror Kastan csapata nem találta a fogást a magyar válogatotton, igaz, egy ziccerig Josszi Benajun révén így is eljutott.

A helyzet a fordulás után sem változott, valamelyest sorsszerű volt, hogy a házigazda éppen azt követően került előnybe, hogy Juhász Roland elhagyta a pályát, s a helyére Tímár Krisztián állt be… Mindazonáltal azt sem vésnénk kőbe, hogy a hazaiak abban az esetben sem mattolták volna Fülöp Mártont, ha az Anderlecht légiósa az ominózus szituációban a pályán van, ugyanis szinte tiszta helyzetig gurigázták ki az addig jól működő, koncentráltan futballozó magyar hátvédsort, amelyet a hajrára jelentősen átalakított a magyar kapitány, nem csupán összetételében, létszámában is.

A vb-selejtezőig jobban fel kell rázni a játékosokat

Erwin Koeman Albánia ellen, Tiranában aligha három védővel küldi pályára a csapatot, igaz, a szakember egyszer már szolgált meglepetéssel – Svédország ellen is trióban gondolkodott a bekksort illetően.

Apró jel: azt a vb-selejtezőt a szerdainál jobb játékkal 2–1-re elvesztettük.

Igaz, az izraeli válogatottnál erősebb ellenféllel szemben, úgyhogy ha sikert remélünk az albánok elleni meccsen, csak azt mondhatjuk: addig fel kell rázni az együttest. Koncentráltságban, hitben és nem utolsó sorban helyzetkihasználásban jóval több kell majd a Tel-Avivban mutatottnál…