ÉrtelmetlenülÉrtelmetlenül

A kolumbiai Andrés Escóbar Saldarriaga volt a modernkori futball első teljesen értelmetlen áldozata. Az Atlético Nacional kettes mezét viselő hátvéd, akit méltóságteljes játéka miatt a „labdarúgás úriemberének” és az utólag morbidnak tűnő „A halhatatlan kettesnek” is becéztek, az 1994-es világbajnokság második csoportmérkőzésén, június 22-én öngólt rúgott a rendező Egyesült Államok ellen. A meccset az amerikaiak 2–1-re megnyerték, Kolumbia nem jutott tovább. Néhány nappal később, július 2-án a játékost egy medellini bár előtt meggyilkolták, pisztolyból 12 golyót eresztett belé az elkövető, miközben a dél-amerikai kommentátorok jellegzetes, hoszszan elnyújtott „gól” kiáltását ordította. Egyes források tudni vélik, hogy egy sportfogadásokat kötő társaság bérelte fel a tettest, mert hatalmas összeget bukott azon, hogy a kolumbiai válogatott nem jutott tovább csoportjából.

Simon Tibort is az utcán ölték meg

Magyarországot talán egyetlen sportoló halála sem rendítette és osztotta meg annyira, mint Simon Tibor, a Ferencváros korábbi emblematikus játékosának meggyilkolása. A labdarúgó 2002. április 21-én egy budai bárban nézeteltérésbe keveredett egy társasággal, a vitába a szórakozóhely biztonsági személyzete is bekapcsolódott. Noha Simon az utcára menekült, ott tettlegességre is sor került, s a játékost súlyos koponyasérülésekkel a közeli Szent János Kórházba szállították, megműtötték, majd az elkövetkező két nap alatt több operációt hajtottak végre rajta. Ugyan eleinte úgy tűnt, a 37 éves sportember túl van az életveszélyen, április 23-án azonban súlyosra fordult az állapota, és elhunyt. A Ferencváros visszavonultatta a Simon Tibor által viselt kettes számú mezt, s a játékosok létrehozták a Simon-díjat, amelyet a Fradinál a szurkolók szavazatai alapján egy felnőtt játékosnak, a szakvezetők voksai szerint pedig egy ifjúsági labdarúgónak ítélnek oda.

Ungvári Miklós túlélte a késszúrást

Tavaly a cselgáncsozókat is megrázta két eset: márciusban a szöuli olimpiai ötödik helyezettjét, Bujkó Tamást egy londoni metróállomáson verték halálra – a tettes egy magyar fiatalember volt…

Ungvári Miklós 2007 szeptemberében barátjával, a birkózó Lőrincz Tamással ment el egy ceglédi szórakozóhelyre, ahol szerették volna megünnepelni, hogy mindketten megszerezték a kvótát a pekingi olimpiára. A dzsúdós a diszkó előtt dulakodásba keveredett, először úgy érezte, mintha combon rúgták volna, ám a barátai figyelmeztették, hogy vérzik a lába. Kiderült, a dulakodás közben valaki hátulról combon szúrta. Ennek következtében öt centiméter mély, három-négy centi széles seb keletkezett a lábán, de a késszúrás szerencsére eret nem ért, „csak” az izom sérült meg. Az eset miatt Ungvárinak egy hónapot kellett kihagynia.

Matolcsi Józsefet négy évvel ezelőtt, 2005 januárjában szúrták hasba egy ecseri diszkó előtt. A Nemzetközi Bokszföderáció (IBF) kisközépsúlyú interkontinentális bajnoki címét birtokló bokszoló elmondása szerint egy barátját védelmezte a szórakozóhelyen. Matolcsi a támadás után nyolc héttel kezdhette el újra a kesztyűs edzéseket.

Az atlantai olimpia után (ahol két aranyérmet szerzett) egy hónappal az oroszok kiváló úszóját, Alekszandr Popovot a nyílt utcán késelték meg Moszkvában – utcai árusokkal keveredett szóváltásba a sportoló, a szúrások a veséjét és a mellhártyáját, valamint az ütőerét is megsebesítették. Felépülése három hónapot vett igénybe. A következő évben, 1997-ben a sevillai Európa-bajnokságon 50 és 100 méter gyorson is az első helyen végzett, és tagja volt az aranyérmes orosz 4x100 méteres gyors- és vegyes váltónak is.

Szeles Mónikát a pályán döfték hátba

A teniszező Szeles Mónikát pályafutása csúcsán érte támadás: nyolc Grand Slam-győzelemnél tartott, s 1993 januárjában legyőzte Steffi Grafot az ausztrál teniszbajnokság döntőjében (nem mellesleg ez már négyből a harmadik győzelme volt a német sztár ellen GS-fináléban). Akkor fordultak rosszra a dolgok, amikor 1993. április 30-án a hamburgi tenisztorna negyeddöntőjében (amelyen 6:4, 4:3 arányban vezetett a bolgár Magdalena Maleeva ellen) Graf egy tébolyult rajongója behajolt a pályára, és hátba szúrta a pihenőjét töltő Szelest.

A teniszezőt azonnal kórházba szállították, és bár a testi sebek néhány hét alatt begyógyultak, a történtek lelkileg nagyon megviselték, több mint két év kellett ahhoz, hogy vissza tudjon térni a pályára. A támadót nem börtönözték be, beszámíthatatlannak nyilvánították, és pszichológiai kezelés alá vetették, Szeles pedig megfogadta, hogy soha többé nem játszik Németországban.

Nyert még egy Grand Slamtornát, de a támadás kitörölhetetlen nyomokat hagyott benne.