Keleti tornádó

„Manapság borzasztó állapotban van a nehézsúly, talán az sem őrültség, ha megkockáztatjuk: a valaha volt legrosszabban. David Haye kivételével egyetlen olyan tehetség sincs, aki 2009-ben letehetné a névjegyét” – írta a napokban Dan Horgan, a www.boxingherald.com kolumnistája. Mondhatnánk, túl sok újdonság nincs benne, elvégre legkésőbb Lennox Lewis 2003-as eltűnése óta vissza-visszatérő gondolat, hogy a királykategória legfeljebb a nevében király, egyébként meg talán alulról számolva lehet dobogós. Ma már nem nehézsúlyú bokszoló áll a televíziós közvetítésekből befolyó jövedelmek listájának élén (a 600 millió dollárt is elhagyó Oscar De La Hoyát nem lehet megverni). A tavalyi Nyiko-laj Valujev–Evander Holyfield mérkőzés előtt (!) már az jelent meg a New York Timesban, hogy „még a 2.49 dolláros előfizetést sem éri meg”, a szombaton rendezendő, a WBA (Bokszvilágszövetség) nehézsúlyú vb-övéért kiírt Ruszlan Csagajev–Carl Davis Drumond meccsel kapcsolatban pedig fel sem vetődik a pay-per-view jellegű közvetítés.

Pedig ma már a WBA az utolsó bástya, amely megvédheti a nehézsúlyt a két Klicsko, Vitalij és Vladimir jelentette fenyegetéstől. Ma ugyanis már nem az a szempont, hogy tudnak-e első testvérpárként egyszerre nehézsúlyú világbajnoki trónon ülni (tavaly október óta tisztában vagyunk vele: tudnak), hanem az, képesek-e begyűjteni mind a négy nagy szövetség vb-övét. Mióta Vitalij tavaly októberben megverte Samuel Petert a WBC (Bokszvilágtanács) koronájáért, ez a deklarált céljuk, és tekintettel arra, hogy Vladimirnál ott van az IBF (Nemzetközi Bokszszövetség) és a WBO (Bokszvilágszervezet) trófeája, nem állnak rosszul.

Azzal pedig átírhatnák a történelmet, mert olyan még nem volt, hogy testvérpár, illetve promoteri irodája tartsa ellenőrzése alatt a nehézsúlyt. A négy övet még soha senki sem birtokolta egyszerre (minden kategóriát figyelembe véve ez csak a középsúlyú Bernard Hopkinsnak sikerült), 1992-től egyszerre hárommal is csak olyan nagy egyéniségek büszkélkedhettek, mint például Riddick Bowe, Mike Tyson, Lennox Lewis vagy Evander Holyfield. Most még Csagajev (vagy az adminisztrációs anomália miatt ugyancsak világbajnok Nyikolaj Valujev) ellenáll, de ha a K2 Promotion becserkészi őket, talán családi kupaktanács dönt arról, miként osszák meg a négy övet Vitalij és Vladimir között.

Valamit azonban az utóbb említett négy bunyós neve is elárul: a keleti szél továbbra is elképesztő erővel fúj a nehézsúlyban. Ahhoz képest, hogy az egykori Szovjetuniónak, illetve utódállamainak 1992-ben lett meg az első profiboksz-világbajnoka (az Ebihara Juri álnéven küzdő, „polgári körülmények között” Jurij Arbacsakovként ismert öklöző lett a WBC légsúlyú királya), ma már a papíron legnagyobb becsben tartott súlycsoport világranglistáin hemzsegnek az exszovjetek. Az IBF-nél és a WBC-nél négyen, a WBA-nál és a WBO-nál hatan állnak a legjobb 15 között a világranglistán, a már említett Horgannél a Top5-ban a két Klicsko mellett Alekszandr Povetkin és Csagajev is helyet kapott, a tekintélyes The Ring szaklap összeállításában pedig a legjobb tíz között a testvérpár mellett Csagajev, Valujev, Povetkin, Ibragimov, Maszkajev és Olekszandr Dimitrenko is a volt „vörös vonalat” képviseli.

Erre pedig, ahogyan fentebb is említettük, nem vevő az amerikai piac. Nem is elsősorban a nemzetiségek, hanem a tudásbeli különbségek, illetve a Csagajev szerint meglévő motivációs különbségek („Mi mindig éhesek vagyunk a sikerre, az amerikaiak viszont már jóllaktak, mielőtt övért mehetnének.”) miatt. A magazin mindenhatói úgy vélik: „Túl rossz, hogy Vladimir nem bokszolhat önmagával.” Ha más nem, ez okvetlenül elárulja, mennyivel jobb a mezőnynél Vladimir. A fivérével ugyebár sohasem bunyózik, más meg nem érhet fel hozzá.

Legfeljebb Csagajev, aki az amatőrök között – éppen Budapesten – már vert meg vitathatatlan bajnokot, a háromszoros olimpiai első Félix Savónt, és most még olyan utóhatások sem fenyegetik, mint 1997-ben. Akkor profi meccsek vádjával elvették tőle az aranyat, most viszont profi meccsen kell bizonyítania. De ha meg is veri a Klicskókat, a nehézsúly akkor sem kerül vissza a megszokott helyére.

Ahhoz Amerika és néhány egyéniség is kell.