A fáradtság nem lehet kifogás

hajtanak téged. Akkor már nem jobb, ha előzöl?

Bizonyos szempontból ön is túllépett önmagán: a bő keretben három, eredeti posztját tekintve támadóként feltüntetett játékos található, ami – legalábbis az őszi vébéselejtezőkön nevezettek létszámához viszonyítva – abszolút előrelépés. Feczesin Róbertre hogyan talált rá?

Látásmód kérdése az egész: nálam Huszti Szabolcs, Dzsudzsák Balázs és Gera Zoltán is támadó. Bárhová állíthatom őket, szélre, középre, a csúcsba. Feczesin Róbertről jó híreket kaptam, Vass Ádám is a Brescia futballistája, így logikusnak tűnt az utazás.

Előzőleg Londonban járva Buzsáky Ákost, pontosabban a Queens Park mérkőzését nézte meg. Az olaszországival párhuzamos a történet lezárása: a játékossal nem beszélt. Mi az oka a lefújást követő eltűnésnek? A Kárpát-medencei labdarúgó érzékeny fajta, igényli a jó szót, a törődést.

De alapvetően profi, ennek megfelelően is kezelem őket. Macerás közvetlenül a mérkőzés után összehozni a találkozót, hiszen egy futballista kötelességei nem érnek véget a hármas sípszóval, nyilatkoznia kell például a médiának. A pályán nyújtott teljesítmény a lényeg, engem csak ez érdekel, a szavak nem válthatnak ki tetteket. Tehát: felülök a lelátóra, figyelek. Ha a látottak meggyőznek, megy a meghívó. Kellemetlenebb eset, ha valaki nem szerepel a csapatában, pedig számolnék vele. Lőw Zsolt nem tudja beverekedni magát a Hoffenheimbe, és sajnos Vadócz Krisztián sem állandó tagja az Osasunának, ami a válogatott szempontjából szerencsétlen helyzet – de ha őszinték akarunk lenni, személy szerint nekik rosszabb.

Itt lassan – szokás szerint – megáll az élet. Mivel üti el a három hónapos magyar fociholtidőt?

Magyarországon szünetel a bajnokság, Belgiumban, Hollandiában, Német- és Olaszországban, Angliában ellenben minden megy tovább. Én sem tétlenkedem majd, utazom. Budapest sem marad ki a célállomások közül, november végén beszámoló vár rám az MLSZ-ben. Évértékelés.

Ízelítőt kaphatnánk belőle?

Még nem zárult le az idény, Belfast előtt vagyunk.

A selejtezőkön viszont túl vagyunk. Tehát?

Mikor lehet teljesen elégedett egy edző? Azt hiszem, soha. De részsikereknek örülhet. Például ha azt tapasztalja, hogy csapata játékmódban, felfogásában fejlődött, vagy mert elmozdulást vél felfedezni a kötelezően megoldandó feladatok teljesítésében. A magyar válogatott játékban magasabb szintre lépett, nemzetközibb lett az arculata. Márciusban, a következő tétmérkőzésen már a magunk által meghatározott, de mégiscsak megnövekedett követelményeknek kell megfelelnünk. Optimista vagyok: a stáb tagjai teszik a dolgukat, a futballisták nyitottak, befogadók.

Mit gondol, kellően vagányak is? A DVSC szerb edzője, Zoran Szpisljak a minap egy interjúban a hétköznapi csibészséget hiányolta a magyar futballistákból, fiatalból és még fiatalabból.

A magyarországi közeg az ő számára is új volt. Ezért egyet is érthetnék vele, csakhogy ő napi kapcsolatban van a gyerek- és felnőttfutballistákkal, ebből következően többet lát nálam, egyben feltétlenül mást is. A válogatott külön kategória, rövid periódusokban, de az elittel dolgozol, zömében légiósokkal, akik dörzsöltség híján elveszett emberek lennének az idegen környezetben. A nyári, Csehországban rendezett U19-es Európa-bajnokság, illetve az ezen szerzett bronzérem nemcsak a csapat egységét, játéktudását igazolja, azt is, hogy a labdarúgóknak helyén van az eszük és a szívük, nem halvérűek.

Egészségesnek tartja a trendet, hogy a legtehetségesebbek, sokan kiskorúként, szülői engedéllyel, menedzseri hátszéllel nyugat felé fordítják a vitorlát?

Képmutatás lenne azt hinni, hogy ez magyar, netán keleteurópai sajátosság. A legügyesebb srácokat az Ajax, a PSV, a Feyenoord sem tudja megtartani, Hollandiában is a feltételek diktálnak. És mivel Angliában, legalábbis a Premier League-es klubokban a hollandiainál is jobbak a lehetőségek, varázslatosabbak a feltételek, a kölykök minden további nélkül elcsábíthatók. Ha jól tudom, az európai szövetség szigorítani kívánja a fiatal, kiskorú labdarúgók szerződtetését szabályozó rendeleteket. Remélem, tényleg így lesz.

Gyakorló apaként is indokolt az aggodalma, mivel a fia futballozik.

Tizennyolc évesen a múlt héten gyakorolt először az első csapattal. Feldobta az élmény, hihetetlenül inspirálja a tény, hogy „közéjük” kerülhetett – célja, hogy megragadjon köztük.

ERWIN KOEMAN MÉRLEGE

3 döntetlen, 1 vereség, 11-8-as gólkülönbség