Ki beszél már Raúlról?

Hónapokon át Raúl nevétől visszhangzott a spanyol futballélet, játékosok, edzők, újságírók és szurkolók bírálták egy emberként Luis Aragonés szövetségi kapitányt, mert kihagyta a madridi csillagot az alpesi országokba utazó keretből. Senki sem vonta kétségbe persze a liverpooli gólfelelős, Fernando Torres vagy az Eb-selejtezőkön hét találatig jutó David Villa képességeit, arra viszont kevesen fogadtak volna nagy tétben, hogy a két „Kölyök” – elvégre mindkettejüket így becézik – Raúl nélkül is szállítja a gólokat a kontinenstornán. Egyetlen félidő elég volt azonban ahhoz, hogy mindenki lássa: Aragonés nem tévedett, amikor a két agilis csatárba fektette bizalmát. A szbornaja ugyanis hiába kezdte magabiztosan és gólra törően a mérkőzést, a selección nagy kedvvel játszó duója könyörtelenül kihasználta az orosz védelem első hibáját, alapjaiban ingatva meg Guus Hiddink embereinek addig mutatott játékát. David Villa ráadásul a fénykorát élő Raúlt idézte három remekbe szabott találatával, a csereként beálló Cesc Fabregas pedig azt is megmutatta, a spanyol gólrekordert még a kispadon is tudja nélkülözni a válogatott. „Ez a mi Európa-bajnokságunk lehet” – mondta a második félidő elején lecserélt Torres, s hogy nem tévedett, arra itt a bizonyíték: a selección története során először nyert Eb-meccset egy gólnál nagyobb különbséggel, noha ez már a 25. mérkőzése volt Európa-bajnoki döntőn. A keddi produkciót látva nem lenne meglepő ugyanakkor, ha a spanyol csapat nem csak efféle csúcsokra hágna a következő napokban…

1. FÉLIDŐ

1–15. PERC

Egyik edző sem változtatott az előzetes kezdőcsapat névsorán, felállásán annál inkább, már ami az árnyalatnyi taktikai módosításnak tetsző mélységi tagozódásokat illeti. Luis Aragonés például Senna helyét nem Xavi mögött, hanem mellett jelölte ki, így a spanyolok klasszikus 4–4–2ben kezdtek, míg az oroszok szinte elárasztották a pálya közepét; a Roman Pavljucsenko mögé nevezett ötösből hárman is megindultak előre, amint lehetett, és néhány perc után Jurij Zsirkov is felbukkant balszélsőként.

15–30. PERC

Már az első negyedóra végén látszott, hogy az eltervezett, a kezdéskor kirajzolódó és a későbbi felállás nem egyezik, Fernando Torres visszavisszalépett, hogy összekapcsolja a spanyol középpályát és csatársort, míg Pavljucsenko center létére általában a bal szélen várta a mélyből érkező passzokat, emellett a társakkal egyetemben mindig megtámadta a spanyol védelem éppen labdát birtokló tagját. Az oroszok uralták a semleges zónát, ám a spanyolok második kontrájukból betaláltak.

30–45. PERC

A gól után a spanyolok néhány percen át addig üsd a vasat, amíg meleg alapon pörgették a játékot, de miután ez nem gyümölcsözött, visszaálltak – Senna is azonnal Xavi mögé helyezkedett, ha a középső orosz játékosnál volt a labda –, így Hiddink emberei kénytelenek voltak a támadótérfél közepén adogatni a labdát, hátha a kereszt- és alkalomadtán mélységi passzal rést tudnak nyitni a kétsoros spanyol védelmen. A statikus sakkjátszmából az ibériaiak kontrákkal törtek ki – ismét eredménnyel.

2. FÉLIDŐ

1–15. PERC

Mivel az orosz csapat két szárnya közül csak a bal volt aktív, Guus Hiddink váltott a másik oldalon, és Vlagyimir Bisztrov ambiciózusabbnak is mutatkozott, mint az észrevehetetlen Dmitrij Szicsov, ám ő sem volt eléggé hatékony. Aragonés is cserélt, Cesc Fabregas a zavarosban halászhatott David Villa mögött. A módosítások miatt kicsit szétesett a játék, óriási szabad területek nyíltak a pálya közepén, illetve az orosz védők és középpályások között, ahová Xavi és David Silva is úgy tört be, mint a víz.

15–30. PERC

Többet volt a labda az oroszoknál, de semmire sem mentek vele, ugyanis amikor a spanyolok szerelték őket a védekező harmaduk határán, villámgyors és sokemberes kontrákat indítottak , és miközben a fehér mezes középpályások elöl ragadtak, a védők magukra maradtak. A hiábavaló robotolás kifárasztotta az oroszokat, Pavljucsenko vonalába el sem jutott a labda, miközben a spanyolok kedvükre adogathattak a pálya bármely pontján, és a kezdőkörből indíthattak újabb kontrákat.

30–45. PERC

Csalódottságában egy-két orosz fedezet bekkelni kezdett, a támadásaik továbbra is esetlegesek voltak. Néhány szabadrúgásra és távoli lövéskísérletre tellett a fehér mezesektől, de egyik sem volt veszélyes. A spanyolok eközben használták mindkét szárnyukat, és az alkotó középpályások állandó készültségben tartották a középen Villa köré gyűlő védőket. A piros dresszesek lassítottak, a figyelmük is lankadni kezdett, de egy sikeresen befejezett ellencsapásra azért még futotta erejükből.