Jódli, kolomp, kürt… és labda

A csehek „Manolója” veri a ritmust az ember méretű dobján, néhány (s)örömittas honfitársa meg vidáman harsogja a bázeli délutánba a „Cesky dotoho!” örökbecsűt. Nem az a baj, hogy ilyenkor megjelenik a már elfeledett gyerekkor és a buherált célszerszámok segítségével befogott „csehkettőn” látott jégkorongmérkőzések emléke – hanem a folytatás. Pontosabban annak hiánya. Néhány lézengő svájci erőtlen „Hopp Schwiiz” kiáltozása a válasz, az is inkább kötelességtudatból, mint meggyőződésből. Hiába vannak már két-két és fél órával a kezdés előtt szemmel látható többségben a hazaiak, néhány tucat cseh túlharsogja őket. Márpedig jó, de talán helyesebb azt írni, hangulatos Eb-t erős hazai szurkolótábor nélkül nehéz összehozni.

A bázeli összkép alapján ez most sem lesz könnyű. Nem a benti, a St. Jakob Park-i atmoszférára gondolunk, hanem ami a várost és az országot általában jellemzi. Hiába a már a szombati számunkban említett kereskedelmi láz, ez nem ragadt át a lakosságra, talán csak a felére. Nincs az a mindent elsöprő lelkesedés, ami DélKorea és Japán (2002), Portugália (2004) vagy a lécet sotomayori magasságba tevő Németország (2006) esetében megvolt. „Hier ist die Euro, na

und?”, „ Itt az Eb, na és?” – sokaknál ez a mottó. Vannak itt gyönyörűen fellobogózott házak, Európa-bajnoki díszben pompázó villamosok, csak éppen nincs az a mindent elsöprő lelkesedés. Lehet elmélkedni azon, hogy a kellő futballkultúra vagy az igazán acélos nemzeti tizenegy hiánya a magyarázat, de széles körben elfogadható indokot nehéz találni.

Mielőtt a rossz érzések hatalmukba kerítenének, gyorsan irány a stadion – és egy másik világ. Itt már jön a „Cesky!” méltó párja, a „Liebe Nati!” – és végre Isten hozta Európát egy új futbóliában. Udvariasságból előbb a cseh, utána a svájci vezérszurkoló énekelteti meg az övéit, és a had vevő az ötletre. Amikor pedig Petr Cech személyében az első játékos hivatalosan is megkezdi a melegítést, tényleg elszabadul minden. Persze jó értelemben véve. Mert bár otthon sokan mondogatták, a kicsi stadionok miatt sok lesz a divatdrukker az Eb-n, szerencsére Bázelbe az igaziakból is sok jutott. Nagy szó ez a mai, üzleti szemlélettől átitatott és áthatott labdarúgásban, amikor a szponzorok kényét-kedvét lesi mindenki. Persze itt is van látványos VIP-es vonulás, csak a támogatóknak éneklő előadó, de ha ez lesz a kontinensbajnokság legnagyobb ilyen jellegű megmozdulása, azt simán túléli mindenki.

Főleg, ha közben olyan kárpótlást kap, mint a svájci óra pontosságával 17:39-kor elkezdődő megnyitó. Ha már tizenharmadik Eb, akkor tizenhárom perc alatt mindent megtudunk arról, mi az, ami Svájcot és Ausztriát azzá teszi, ami. Az egész olyan rövid, amilyen kicsi a két ország, viszont ugyanolyan gazdag is. Nem kell nagyot mondani, csak azt adni, amink van – talán így lehetne a leginkább ér-