Minden úgy kezdődött 2006 őszén, ahogyan az orosz válogatottól az utóbbi időben megszoktuk: pontvesztés az első két selejtezőn, hazai pályán. A szövetségben azonnal megkérdőjelezték a Roman Abramovics kommendálásával (és pénzén) szerződtetett Guus Hiddink „varázslói képességeit”, csakhogy a holland szakember nem véletlenül sajtolt ki értékelhető produkciót a dél-koreai és az ausztrál válogatottból a legutóbbi két világbajnokságon. Rövid idő alatt átlátta az oroszországi helyzetet is, felállította a diagnózist, és meglengette a varázspálcát.
Néhány régi harcost (Jegor Tyitov, Alekszej Szmertyin, Marat Izmajlov) fokozatosan kiemelt a pakliból, helyettük újakat húzott (Konsztantyin Zirjanov, Dmitrij Torbinszkij), rehabilitált nehezen kezelhetőnek minősített figurákat (Vlagyimir Bisztrov, Dmitrij Szicsov) – és megkeverte a kártyákat. Többé-kevésbé minden és mindenki a helyére került, és mivel az angolok sem álltak a helyzet magaslatán, a párhuzamos botladozásból az oroszok jöttek ki jobban.
A nyögvenyelős kvalifikáció óta eltelt néhány hónap, és új helyzet állt elő. A Zenit megnyerte az UEFA-kupát, aminek következtében a fél kontinens Andrej Arsavin játékmesteri tudományáról, Zirjanov munkabírásáról, Pavel Pogrebnjak gólerősségéről áradozik – és várja, hogy a szentpéterváriak tetszetős játékából minél többet viszontlásson a szbornaja mérkőzésein. Van azonban egy kis bökkenő: az utolsó selejtező feszült hajrájában Arsavin már-már Zidane-t idéző bólintással lepte meg az egyik andorrai védőt, aki készséggel eljátszotta Materazzit – máris villant a piros, és lesújtott a fegyelmi bizottság: a játékmesternek ugrott az első két Eb-mérkőzés.
Kívülről nézve egyszerű a képlet, versenyben kell maradni az első két meccsen, aztán jön Arsavin, és rendbe teszi a dolgokat.
Hiddink persze nem gondolkodhat így. Számára valószínűleg nem is a játékmester góljainak pótlása okozza majd a legnagyobb gondot;
Pogrebnjak, Szicsov, valamint a legutóbbi orosz gólkirályi címen osztozó Roman Adamov és Roman Pavljucsenko képességeiben annyira bízik a kapitány, hogy még Alekszandr Kerzsakov szolgálatairól is lemondott, noha az Eb-selejtező házi gólkirálya részben a válogatott kedvéért szerződött télen Sevillából a Dinamo Moszkvába. Hiába, jelenlegi formája nem volt elég a kerettagsághoz.
„Sokan bekerülhettek volna, de a válogatáskor az ember nem hagyatkozhat kizárólag a képességekre, figyelembe kell vennie például a keret egyensúlyát” – indokolta Kerzsakov kimaradását Hiddink. De vajon ki lesz a felelős az egyensúlyért a pályán? Az egyik lehetséges jelölt Szergej Szemak, aki 43-szor volt válogatott – csakhogy 2006 tavasza óta egyszer sem kapott meghívót! Látván a Rubin Kazanyban nyújtott nagyszerű játékát, a kapitány nem volt rest reaktiválni a 32 éves labdarúgót, és ha a felkészülés utolsó heteiben sikerül őt összecsiszolni a fiatalokkal, alighanem elviszi az Eb-re is.
Hiddink csapata valószínűleg nem lesz képes megidézni az Európa-bajnoki arany- és ezüstérmekkel dekorált szovjet időket, de a csoportbeosztása nem olyan kemény, hogy ne reménykedhetne a továbbjutásban. Különösen ha a rajtig sikerül tető alá hozni a kapitány új szerződését, amire Hiddink szerint már csak azért is szükség lenne, mert különben minden sajtótájékoztatón az ő jövőjéről lesz szó – miközben a csapat jelenénél nincs fontosabb.
Következik: Spanyolország
