Törpe az óriások között

Ha csak azt nézzük, hogy ma már az Adler Mannheimet tartják a német jéghokiliga (DEL) Bayern Münchenjének (a 6300 bérletes alapján nem csoda), illetve a közelmúltban a Veszprémmel szemben kézilabda KEK-döntőt bukó, 4.5 millió eurós éves költségvetésű Rhein-Neckar Löwent a tavaly triplázó (BL, bajnokság, kupa), az idén „csak” duplázó (a BL kimaradt) THW Kiel jövőbeni méltó kihívójának, akkor lassan elkezdhetnek aggódni a Bundesliga kiválóságai is. A vezető európai szoftvergyártó, az SAP társalapítójához, Dietmar Hopphoz így-úgy ezeket az élvonalbeli klubokat köthettük eddig, az elmúlt hét végétől azonban a „kedvenc játékszer”, a Hoffenheim labdarúgócsapata is bekerült ebbe a körbe.

A másodosztályt csak átmeneti szállásnak tekintő, egy év után megint osztályt váltó együttes 1989-ben még a körzeti bajnokságba való kiesés miatt szomorkodott, most viszont fennállása első élvonalbeli szezonjára készülhet. A kieséskor lépett be a klub életébe Hopp, és gyorssegélyként (labdákra, edzőfelszerelésekre) tízezer eurót utalt át a Hoffenheimnek. A hatvanas években még a csapatban futballozó (és a legenda szerint a góljai után rendre egy szál kolbászt kapó, ezzel az első itteni fizetett profinak tekintett) üzletember később folyamatosan növelte az apanázst. Létrehozott egy utánpótlásközpontot, majd megelégelte, hogy a fiatalok – kellő kihívás híján – felnőttként másutt játszanak, ezért nagycsapatot kezdett építeni.

Igazából két éve vett nagy lendületet a projekt, amikor Ralf Rangnick (ő az Ulmmal már végigrobogott a harmadés másodosztályon!) lett a vezetőedző. Szokatlanul hosszú, ötéves szerződést kapott, azzal a kikötéssel, hogy ki kell dolgoznia egy tervet, miként tud a gárda a periódus végén méltó vetélytársa lenni a Bayern Münchennek. A végrehajtásban egyelőre nincs hiba, két év, két osztályváltás, és ahogyan Rangnick fogalmazott: „A Hoffenheim jövője húsz-harminc évre biztosított.”

Pedig nem világváros a telephely, csak egy falu a 3300 lakosú Hoffenheim, amely közigazgatásilag egy Sinsheim nevű városkához tartozik. Nála kisebb helységből eddig egy csapat jutott be a német professzionális futball vérkeringésébe, de az 1986–1987-es szezonban a 2500 lelket számláló Salmrohr gárdája csak a másodosztályig jutott.

Az élvonalban eddig a 22 ezres Unterhaching volt a „törpe”, mostantól a Hoffenheim az – talán örökre.

Bár az is igaz, hogy lassan helyesebb, ha nem Hoffenheimről, hanem egy régióról beszélünk. Hoppnak legalábbis ez az elképzelése. A helyi, róla elnevezett 6500-as stadiont már most elhagyja a csapat, a következő szezont a mannheimi Carl Benz Stadionban kezdi, hogy aztán 2009-ben birtokba vegye saját, harmincezres létesítményét Sinsheimben. A helyi futballkollégiumba is vidékről várják a gyerekeket, aki pedig nem válik be első osztályú futballistának, állást kaphat a helyi SAP-üzemben. A képzettségével nem lehet gond, mert aki nem tanul megfelelően, azonnal elbocsátják az akadémiáról.

Mielőtt azt hinnénk, csak az akadémián törekednek elitizmusra, említsünk meg néhány érdekességet: Rangnick a felnőtteknél a nyári szabadságok alatt még a harmadik ligában is pulzusmérőt használt; a sportés utánpótlás-igazgató a gyeplabdázókból kétszeres világbajnokot faragó Bernhard Peters, akit Jürgen Klinsmann a válogatott mellé akart vinni hasonló szerepkörbe; a csapat pszichológusa Hans-Dieter Herrmann, a Nationalelf egykori lélekbúvára. Hogy a háttérben sokan a Bayern München leendő, a válogatott egykori szakvezetőjét, Klinsmannt gyanítják, talán nem a véletlen műve… Az már biztos, hogy a Hoffenheim bejelentette: az ősszel szeretne sportszakmai együttműködést kötni a bajorokkal.

Irigyek persze vannak, elvégre az elmúlt nyáron a Hoffenheim mintegy húszmillió eurót költött erősítésekre, Németországban nála többet csak a Bayern adott ki új fiúkra. „Ott annyiba kerül egy játékos, mint nálunk a fél csapat” – mondta például Christoph Daum, a Hoffenheimmel együtt feljutó 1. FC Köln trénere. A több mint hatmilliárd eurós vagyonával Németország kilencedik legtehetősebb emberének tartott Hopptól futotta. Még egy évig lesz nyitva a buksza, aztán az üzletember reményei szerint önfenntartóvá válik a klub. Ehhez újoncként „csak” a hatodik helyen kell végeznie az élvonalban.