Michal Ryszard Zewlakow portréja

Az ikertesvérpár, Maciej és Michal természetesen úgy hasonlít egymásra, mint két tojás, s mindketten nagyon korán jó barátságba kerültek a futball-labdával, s több kisebb varsói klubban is együtt rúgták a bőrt, majd a Polonia Varsó színeiben mutatkozhattak a profik között. Miután a klub kiesett a legjobbak közül, s ennek köszönhetően a fiatalok a második vonalban jóval több lehetőséghez jutottak, majd a feljutás után is megőrizték csapattagságukat. Michal 1999 júniusában a felnőttválogatottban is bemutatkozhatott, s nem sokkal előtte testvérével együtt a belga Beverenbe került kölcsönbe. A jól sikerült szezon végén az Excelsior Mouscron szerződtette le őket félmillió euróért - talán bennük látták az aprócska klubot egy időre naggyá tevő testvérpár, Lokonda és Mbo Mpenza utódjait?

Michal ekkor már a nemzeti csapat stabil tagja volt, a 2002-es világbajnokság selejtezői közül például mind a tízet végigjátszotta, egyedüliként a válogatottból. A hátvéd szerepeltetése mellett az szólt, hogy nemcsak a védekezésre koncentrált, de a középpályára is bátran lépett fel, sőt, néha még messzebb merészkedett, több gólpasszt is jegyzett. Bombaerős szabadrúgásaival és pontos tizenegyeseivel sem lopta be magát az ellenfelek kapusainak szívébe. Időközben testvére, a középcsatár Marcin is stabil válogatottá nőtte ki magát, 2000 februárjában a franciák elleni mérkőzésen az ikerpár egyszerre lépett pályára, a vb-keretbe is bekerültek mind a ketten – na ja, a szövetségi kapitány az a Jerzy Engel volt, aki felfedezte őket annak idején a Poloniában!

Hősünk a dél-koreaiak és a portugálok ellen léphetett pályára a nagy tornán, először hatos, azután ötös osztályzatot kiérdemelve. Nyáron a testvérek útja életükben először szétvált: Michal az RCD Anderlechthez igazolt, 1.2 millió euróért. Marcin később belga gólkirályi címmel vigasztalódott, de a válogatottban már nem számoltak vele komolyan, Michal viszont részt vett a portugáliai kontinenstorna selejtezőin is, majd Jenas szövetségi kapitánytól a németországi vb kvalifikációi alatt ötször kapott lehetőséget. Klubcsapatában, a liláknál egyébként komoly konkurenciája támadt Olivier Deschacht személyében, így egy időre ki is szorult, majd mikor visszaverekedte magát a kezdőbe, a Hugo Broost váltó Frank Vercauteren érkeztével újfent a kispadon találta magát.

2004-ben érdeklődött iránta a Bolton Wanderers és a Charlton Athletic (előtte kis híján az Ajax Amsterdamba igazolt), bejelentkezett érte a Celtic menedzsere, Gordon Strachan, ám végül az Olympiakoszt választotta, ahol hamar megkedvelték őt a szurkolók. A vb-t megehetősen szürkén zakatolta végig, de a válogatottban alaptag maradt, az összes Eb-selejtezőn pályára léphetett.