Az angol élvonal mérkőzései 202 országban 600 millió háztartásba jutnak el a televíziós közvetítéseknek köszönhetően, a tavaly novemberi Arsenal–Manchester United bajnokit egymilliárd ember kísérte figyelemmel szerte a világon, és a találkozók külföldi közvetítési jogai is megugrottak, hét éve 178 millió fontért, tavaly pedig már 625 millió fontért keltek el. Azaz miért ne vigyék el a „terméket” oda, ahol milliók rajonganak érte, és a fél karjukat adnák azért, hogy élőben láthassák a nagy kedvenceket.
Persze néhányan figyelmeztetnek: a nagy négyes, azaz az Arsenal, a Chelsea, a Liverpool és a Manchester United meccsein mindig mindenhol megtelnek a lelátók, de kit érdekel mondjuk a Derby County vagy a Wigan Athletic? Ez legyen a PL vezetőinek gondja, mi inkább nézzük a változás sportszakmai részét. Mivel a programba beiktatott „külföldi” forduló éles lesz, sérül az egyenlő esély elve, amely a bajnoki rendszer alapját jelenti immár több mint száz éve. Elvégre 38 mérkőzés esetén mindenki kétszer játszik mindenkivel, így viszont lesznek, akik elvtelenül kerülnek előnybe, míg mások hátrányba. Nem véletlenül jelezte a javaslatot egyébként támogató Roy Keane jó előre, hogy ellenkezni fog, ha a négy nagy egyikével kell játszania csapatának. Igaza van, hiszen akárhogy is nézem, az új szisztéma nem lenne igazságos. És a Premier League vezetői sem hülyék, ezt ők is nyilván tudják.
A pénz viszont nagy úr, a kérdés pedig – még ha már talán unalmas is – adja magát. Sport vagy üzlet a nemzetközi labdarúgás? Jövő ilyenkor megkapjuk a választ.
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik