Remekelt a Dunaferr

Két feketébe öltözött úr nézte a zsűriasztaltól a fehérbe, illetve pirosba öltözött hölgyek bemelegítését, és közben hosszan és kedélyesen elbeszélgettek: nem a bírók voltak ők, hanem a két ellenfél edzője, Vura József és Imre Vilmos. Szemmel láthatólag olyan jó a kapcsolat közöttük, hogy az embernek az volt az érzése, a taktikát is megbeszélik. Aztán húsz perccel a kezdés előtt kézfogással és egy mosollyal átmenetileg elbúcsúztak egymástól.

Az európai kupacsapatok Fejér megyei rangadója előtt a szakértő hazai publikum nem volt igazán bizakodó, hiszen Krisztina Triscsuknak a könyökével, Tápai Szabinának a vállával van gondja. Ez azért tűnt nagy problémának a Vura-csapat számára, mert legutóbb, a Vácon kicsikart egygólos győzelemkor ők ketten voltak – Balogh Beával együtt – a Cornexi legeredményesebb játékosai. Triscsukot most nevezni sem tudták, s alighanem ennek tudható be, hogy a kezdés előtti percekben a fehérvári játékosok arcán tükröződött több feszültség.

Biztosan védett átlövések után a hangzavarban Lovász Zsuzsa törte meg a jobb szélről a gólcsendet, de Sonata Vijunaité mindjárt válaszolt. Ekkor mutatott utoljára döntetlent az eredményjelző. Ferling Bernadett és Pigniczki Krisztina átlövéseivel, remek jobbszélsőjátékkal és ziccerei értékesítésével kezdett elhúzni a Dunaferr. Tíz perc után már látszott, hogy a fehérvári belső hármas hatékonysága nem az igazi, Tápai helyett ezért Kamper Olívia jött irányítani. Ezután valamelyest magára talált Laima Bernataviciuté és Lévai Zsófia. A Dunaferr viszont szinte minden támadásából gólt lőtt, így nőtt a különbség, a hazai szakvezető ezért kénytelen volt időt kérni.

Borbás Rita második kiállítása és Vijunaité gólsorozata segített a Cornexinek, hogy négy-öt gól távolságból tartsa a lépést vendégeivel, a Dunaferr viszont a nyitott védekezést is viszonylag simán átjátszotta. Imre Vilmos is kikérte az idejét, pedig szinte semmi sem hiányzott tanítványai játékából – talán csak a balszélsőgólok, de ez bőven belefért. Laluska Eszter „meglövetése” után Vincze Melinda is többet akart hozzátenni a Dunaferr játékához, s hetest harcolt ki a bal szélen (sérülésveszély árán), a büntetőt Ferling értékesítette.

Továbbra is hiányoztak a szélsőgólok a fehérváriak játékából, de Balogh Bea azért gondoskodott róla, hogy ilyeneket is lássunk: a válogatott klasszis átlövésből volt eredményes. Aztán a balátlövők mutattak be gólpárbajt, Mörtel Rita és Bernataviciuté felváltva talált be. Gáspárral az élen a Dunaferr tesztelte nyitott védekezését, de nem volt az igazi, s erre Kamper góljai szolgáltak bizonyságul. Az állandósulni látszó hét-nyolc gólos különbségnek köszönhetően mindkét oldalon oldódott a feszültség. Ferling, Laluska és Mörtel formája sem változott, lankadatlanul lőtték a gólokat, a hazai kapu védtelennek mutatkozott az átlövésekkel szemben. Kilencgólos előnyénél a Dunaferr megengedhette magának, hogy további taktikai variációkkal rukkoljon ki, Borbást például a bal szélen szerepeltette Imre Vilmos. A különbség ugyan csökkent, ám a Dunaferr bizonyította, hogy a Győr elleni hétközi veresége ellenére Bajnokok Ligája-szintű csapat.