Fél perc kellett Raúlnak

Beharangozónkban megpendítettük, hogy Raúl kedvenc ellenfeleinek egyike nevelőklubja, az Atlético Madrid, de arra nem gondoltunk, hogy vasárnap fél perc elteltével ennek ismét tanúbizonyságát adja. A hajdan Jesús Gil y Gil eszement ötlete miatt megszüntetett Atlético-ifiből a Realba kerülő csatár 1994. november 5. óta tízszer talált be a piros-fehéreknek (és még hány gól kerülhetett volna a mérlegébe, ha a városi vetélytárs nem tölt el éveket a másodosztálynak is hívott purgatóriumban…), és most kollekciójába „illesztette” a tizenegyedik darabot is. A mozdulat szemet gyönyörködtető volt, ment a labda felé, és elegánsan ballal a bal alsóba belsőzött, de legalább ennyire szép volt, ahogyan Robinho a bal oldalon, az alapvonal közelében előtte „befűzte” az Atlético védelmét.

Pedig a szorosabb versenyfutásban reménykedő – elsősorban a Barcelonáért szorító – szurkolók nagyon reménykedtek a Real botlásában. Hiába volt nyeretlen a csapat 1999. október 30. óta a királyi gárda ellen, a közelmúltban tétmeccseken építgetett ötös veretlenségi szériája nagyobb reményekre is feljogosított. Egészen Raúl felbukkanásáig. A csapatkapitány az őszi 2–1 alkalmával is az első gólt rúgta az Atléticónak, most is (az 1996–97-es idény mellett a mostani a második, amikor ugyanabban a szezonban mindkét fél pályaválasztása mellett eredményes volt), akkor is nyert a Real, most is. És most is holland rúgta a második gólt, akárcsak a bajnoki nyitányon. Nem egészen fél éve a Bernabéuban az akkor bajnokin debütáló Wesley Sneijder, a Vicente Calderón Stadionban pedig Ruud van Nistelrooy.

A holland gólgép szöglet után, rosszul eltalált lövésből köszönt be, és a legutóbbi három bajnokiján már a negyedik gólját könyvelhette el. A Real összesen hatig jutott, RVN-en kívül csak Robinho és most Raúl tudott bekerülni a gólszerzők közé.

De térjünk vissza még egy gondolat erejéig Raúlhoz: a kapitánynak ez volt az ötödik gólja a Calderónban, és ezzel is jelezte Luis Aragonés szövetségi kapitánynak, hogy szeretne mihamarabb visszakerülni a spanyol válogatottba. Alighanem azzal a vele „haragszomrádot” játszó Aragonésen kívül mindenki tisztában van, hogy óriási hiba lenne egy Európa-bajnokságnak kizárólag ügyeletes tinizsenikkel nekivágni.