Éppen negyven éve van Al bert Flórián vitrinjében az Aranylabda: a Császár szerint ez az egyetlen labda, amelyet egy védő sem tud elvenni tőle…
„Kakánál a legjobb helyen lesz ez a díj – mondta a Ferencváros legendás játékosa, aki 1967-ben lett első a versenyben. – Tudja, mi jut eszembe róla? Tizenkét évesen két forintért vettem diákjegyet a Népstadionba, és néztem az Aranycsapatot, tátott szájjal bámulva Bozsik Józsefet. Kérem, ahogy Cucu bácsi focizott! Jobbal, ballal oda rúgta a labdát, ahova akarta, és akkor, amikor kellett – és ezt hihetetlen könnyedén tette. Hatalmas megtiszteltetés volt számomra, hogy ott lehettem a pályán, amikor Bozsik József századszor volt válogatott Uruguay ellen. Ha az ember Bozsik Józsefet vagy később Franz Beckenbauert nézte, úgy érezte: ők nem erőlködnek, mintha perzsaszőnyegen járnának, nekik minden könnyű és egyszerű. Azt persze senki sem tudhatja, mennyi erőfeszítés, évek hosszú munkája kell ahhoz, hogy valaki ennyire könnyednek tűnjön. Kaká is ilyen: a lehető legtermészetesebben futballozik.”
Albert Flórián úgy látja, nemcsak eredményesen játszik a brazil klasszis, hanem szórakoztatja is a nézőket.
„A futballmesterségből sok minden megtanulható – folytatta a Császár. – Amit azonban Kaká tud, az tanulhatatlan. Hiába mondja az edző, hogy a labdával fusd le a védőket, hogy pontosan passzolj, teremts gólhelyzetet, ha valaki erre nem képes… Ha Kakánál van a labda, nyolcvanezer néző látja, hogy két helyre lehet passzolni, de a brazil egy harmadik megoldást választ, és általában az a jó. Dinamikus, és mindig a kapu felé indul, ez nagyon tetszik benne. Láttam a válogatottban, a Milanban olasz bajnokin és a Bajnokok Ligájában, mindig ugyanolyan hatékonyan és veszélyesen támadja az ellenfél kapuját. Ilyen kaliberű játékos ritkán születik.”
Kaká illusztris társaságba került – örök büszkeségünk, hogy Albert Flórián révén magyar futballista is ott van közöttük.
