Tragikus ez a szereplés

Mint Hrabalnál: a hihetetlen lassan valósággá vált – illetve válik...

Biztosra persze még nem lehet megmondani, hogy a Bajnokok Ligája 2007–2008-as idényében tényleg megesik-e a szégyen, azaz az elitsorozat három-négy évente változó lebonyolítási rendjétől függetlenül epizód- vagy főszerepet játszó német együttesek közül most először egy sem éli túl az 1999 óta 32-es főtáblán az első szakaszt jelentő, csoportkörbeli csetepatékat, avagy legalább egy Bundesliga-reprezentáns tavasszal is érdekelt lesz az UEFA legjövedelmezőbb üzletében.

BL-tavasz német együttesek nélkül?

Az angolok és a franciák nyilván nem hullajtanának könnyeket értük, mindamellett a temetéssel azért érdemes várni.

Akkor is, ha a kilátások felettébb sötétek: a Bundesliga bajnoka, a VfB Stuttgart négy mérkőzést követően kiszállt a versenyből (a nullapontos svábok az egymás elleni eredmények miatt a harmadik Lyont sem foghatják már be, azaz a szerény vigasszal kecsegtető UEFA-kupáról is lemondhatnak), de a Werder Bremen és a Schalke helyzete sem éppen rózsás a maga csoportjában.

Előbbinek a következő körben kötelező legyőznie a Real Madridot, különben a brémai szurkolóknak azért is fohászkodniuk kell majd, hogy a Lazio–Olympiakosz partin ne hirdessenek győztest. Ami a gelsenkirchenieket illeti, az ő sorsuk a saját kezükben van, és az esetleges valenciai vereség sem jelenti rögvest a BL-világ végét – feltéve, ha a José Mourinho kirúgásának megágyazó londoni 1–1 után a Rosenborg Trondheimben nem fekteti két vállra a Chelsea-t.

A leépülés folyamatos: az utóbbi négy kontinentális szezon csúcseredményeként két negyeddöntős szereplést tud felmutatni a német futball. Mind a kétszer a Bayern München furakodott be a földrész nyolc legjobb csapata közé – a Bayern, amelynek az idén csupán az UEFA-kupára sikerült kandidálnia magát a bajnoki felsülés (negyedik hely) következményeként.

Nem meglepő módon – gazdasági potenciáljuknál fogva – a nyáron a bajorok nem sajnáltak 70 millió eurót elkölteni erősítésekre (érkezett: Luca Toni, Franck Ribéry, Miroslav Klose), az viszont beszédes adat, hogy a BL-induló német hármas együtt a fenti összeg mindössze valamivel több mint felét volt képes áldozni ugyanerre a célra, ami – kontinentális összevetésben – részmagyarázatként szolgál az ijesztő európai szereplésre. A címvédő Stuttgart 10.3 millió eurós beruházása német viszonylatban sem eget rengető summa, a vonatkozó listán mindössze a hatodik helyet foglalja el a klub, amelynek ennélfogva Miroslav Klose kaliberű csatár igazolása helyett be kellett érnie a román Ciprian Maricával (előbbi vételára 12, utóbbié 7 millió euró volt).

Mindamellett a Bayern nagybevásárlása sem fedheti el a valóságot, hogy a király gúnyája (mert éppenséggel még egyáltalán nem meztelen az uralkodó) egyre kopottabb: a Bundesligában játékosvásárlásra költött mintegy 204 millió euró kevesebb mint fele a spanyol befektetési „kedvnek”, s harmada sincs az angolnak.

A gazdasági erő mellett akad egy másik fontos, a szereplésre kiható tényező: a BLbeli tapasztalat – márpedig ezen a téren a trió meglehetősen pocsékul áll. A Stuttgart legutóbb négy éve szagolt bele az elitsorozat levegőjébe, a Schalke az utóbbi nyolc szezonra vetítve csupán 2001ben és 2005-ben tudta kvalifikálni magát. A Werder az ellenpólus: a Bremen zsinórban negyedszer részese a tornának, amivel kimagaslik kor- és sorstársai közül – csakhogy önmagában ez sem jelent garanciát a „túlélésre”.