(rövidebben: kategóriásának…) aláírása. Amíg az ünnepelt a pódiumhoz ér, újabb nótára gyújt rá a saccra háromezres kórus: immár nem a kispestiek korábbi kedvence, Pisont István, hanem „Talmácsi Gábor a legnagyobb király”.
S valóban az: „A magyar szurkoló az igazi szurkoló, éreztem, hogy szívvel-lélekkel álltok mögöttem. Köszönöm!” – hatja meg a jelenlévőket.
Ez még semmi! Ugyanis így búcsúzik: „Nem én vagyok a világbajnok, hanem mi vagyunk a világbajnokok!”
Ebben a pillanatban az sem zavar, hogy nem tudok motorozni.
A képernyőt nézem, a valenciai viadalból már csak két kör van hátra.
Aztán csak egy.
És vége!
Vagy csak most kezdődik?