Vendégségben verhetetlen a Honvéd

A mérkőzés előtt Mészöly Géza volt nehezebb helyzetben, hiszen a Vasas vezetőedzője több kulcsjátékosát is nélkülözte, így fiatalokat – Mundi Rolandot, Piller Józsefet és Tandari Tamást – vetett be. Ehhez képest a rutinos játékosokból álló a Honvéd tűnt eleinte görcsösnek, tanácstalannak: úgy telt el az első félóra, hogy a Vasas hol a jobb, hol a bal szélen „bontotta meg” a vendégvédelmet. Csakhogy az angyalföldi ziccerek kimaradtak, és fél óra elteltével valamelyest magához tért a piros-fekete gárda. Supka Attila is érzékelte, hogy változtatnia kell, két cserével próbálta felrázni tompának tűnő csapatát. A félidő hajrájában gyors vendégakciók végén veszélybe került a hazai kapu is, ami csak azért volt meglepő, mert eleinte úgy tűnt, hogy a Vasas jól megszervezte a védelmét: a négy védő előtt egy szűrő középpályás, Csedomir Pavicsevics szerepelt, és rendre visszazárt Mundi Roland, Kincses Péter és Piller József is. Idővel bebizonyosodott, hogy nem is volt rossz gondolat Mészöly Géza részéről a hátsó sor stabilitására alapozni a taktikát, ugyanis az első félidőben a Honvéd többet birtokolta a labdát, s csak azért nem volt hatékony a vendégek futballja, mert a csatárok kevés támogatást kaptak a középpályáról.

A szünet után aztán minden megváltozott.

A Honvéd olyan sebességre kapcsolt, amelyet az alkalmi, és egyre inkább széteső angyalföldi védelem képtelen volt felvenni. Egyre-másra gördültek a gólt ígérő kispesti akciók, a Vasas pedig kapkodni kezdett, és bekkelésre kényszerült. Csak idő kérdése volt, mikor szerzi meg a vezetést a jóval tempósabban futballozó vendégegyüttes. Amikor Borszéki Csaba kapujába került a labda, már sejteni lehetett, hogy eldőltek a nagy kérdések: a Vasas egyre inkább alárendelt szerepet játszott az időnként tetszetős, közönségszórakoztató futballt bemutató kispestiek mellett. A hazaiak ebben a periódusban már csak ritkán jutottak el Tóth Iván kapujáig, ami nem is csoda, hiszen az akcióik általában abból álltak, hogy a négy védő között őrlődő Sowunmi Thomast keresték a labdával. A második félidőben már nem volt egy súlycsoportban a két csapat, ugyanakkor ezen sem kell különösebben csodálkozni, hiszen ez a mérkőzés pontosan megmutatta, mi történt a két klubnál a nyáron. Amíg Kispesten jelentős erőket mozgattak az átigazolási időszakban, és hazai szinten valóban erősítést jelentő futballistákat szerződtettek, addig Angyalföldön nemhogy erősödött, hanem inkább gyengült a keret. A mérkőzést a félórányi erőszakosabb futballal végül is megérdemelten nyerte meg a Honvéd, amely tartja a lépést a Debrecennel, Angyalföldön pedig most már valóban elkezdhetnek komolyabban foglalkozni az újbóli kiesés cseppet sem vidám gondolatával.

GYŐR–ÚJPEST Szombat, 12:45