Bravúrcsapat lett a kiesőjelöltből

A csapatkapitány azt mondja, szégyellték magukat. Véget ért a tavalyi őszi szezon, ott pironkodtak az utolsó helyen, és Zahorecz Krisztián szerint ezt nehéz volt elviselni. Mindenki elgondolkodott, képességeihez képest mennyivel tett kevesebbet hozzá a csapat játékához, és ez segített: tavasszal már egészen más mentalitású Rákóczi szerepelt, és maradt végül benn az élvonalban.

Ha ez ilyen egyszerű lenne…

Bár valahol ugyanezt taglalja Illés János, a klub elnöke is – csak kicsit másként.

„A gyatra ősz után mi nem hoztunk, hanem elküldtünk játékosokat, szám szerint négyet, és ezzel morálisan jelentősen megerősödtünk – mondja. – Szerintem ez volt a fordulópont, ekkor szilárdult meg a csapat egysége, és ennek köszönhető a tavaszi és a jelenlegi jó szereplés is. Persze én még kicsit elhamarkodottnak tartom az elégedettséget…”

Az óvatosság valóban nem felesleges, hiszen a tabellán roppant tömör a középmezőny, egyegy botlás vagy váratlan siker azonnal átírhatja a sorrendet. De az már most is sejthető, hogy a Rákóczi közel áll célja eléréséhez: a kieséstől kicsit sem fenyegetett, meghatározó csapattá erősödjön. Ráadásul Prukner László, aki 2003 májusa óta ül a kaposvári kispadon, korántsem elégedett, ő úgy érzi, előrébb is tarthatnának, ha elkerülik a hullámvölgyeket, vagy ha nem sérül meg hosszú időre három védője. Ám ezt tudjuk be az edzők örök hiányérzetének, hiszen csapata ellen ma már a mezőny egyetlen tagja sem mehet biztosra, bizonyítéknak elég a Kaposvár újpesti és kispesti győzelmét említeni. A mester elsősorban arra büszke, hogy a riválisok azt hajtogatják, könnyű a Rákóczinak, labdarúgói évek óta együtt játszanak, holott 2005 óta 17, többnyire meghatározó játékos távozott a klubtól, mégis sikerült egységes csapatot kovácsolnia.

A morális egység mellett sokat számított, hogy a nyáron sikerült együtt tartani a keretet, és most először senki sem hallgatott más klubok csábító szavára.

„A játékosok megértették, hogy ha együtt maradnak, eredményesebbek lehetnek, teljesítményük megítélése is javulhat, ami már rangosabb érdeklődők kíváncsiságát is felkeltheti irántuk – mondja Illés János. – Végül egymást győzködték, és amikor Oláh Lóránt aláírt, a többiek is szinte azonnal meghosszabbították a szerződésüket.”

A keret együtt tartása természetesen pénzbe került, ugyanakkor a 150 millió forintos költségvetés nem nőtt. Érkezett viszont egy névadó szponzor, a Gabona Trans, és a cég segítségével megoldódhat a többletkiadások kérdése is, ha a felek betartják a szerződésben vállaltakat. A fizetések olykor csúsznak, de a pontokért, tehát a teljesítményért járó prémiumot nem havonta, hanem rögtön a mérkőzéseket követő héten megkapják a játékosok.

„Ha a következetes munka mellett van valami titka a sikerünknek, az a vezetők, a játékosok és a szakmai stáb állandó párbeszéde, mert így hatékonyabban tudjuk kezelni a konfliktusokat – mondja a vezetőedző, Prukner László. – Sokat számít az is, hogy a vezetők tisztában vannak vele, a csapatépítés időigényes munka. Én megkaptam a lehetőséget rá, s amikor gyengén szerepeltünk, akkor is éreztem a bizalmat. Ennek is köszönhetjük, hogy négy éve folyamatosan az élvonalban vagyunk, és minden esztendőben előbbre léptünk.”

Csalódunk tehát, ha különleges titkokat keresünk. Igényesség, jó szakmai munka, nyugalom, józan gondolkodás, csapategység, morális rend – ez áll a Kaposvár tiszteletre méltó eredményei hátterében. Az persze más kérdés, hogy a magyar futballban ez gyakran mégiscsak különlegességnek számít…