Nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani. Szegény Nyikolaj Davigyenko lassan megtanulja ennek a mondásnak az értelmét.
A világranglista negyedik helyén álló orosznak ugyanis „sikerült” legalábbis gyanús módon kikapnia az egymillió dolláros szentpétervári ATP-torna első fordulójában a rangsor 102. helyén álló horvát Marin Cilictől – nem is akárhogy. Davigyenko alig 27 perc alatt 6:1-re nyerte meg az első szettet, ekkor úgy tűnt, papírforma-eredmény születik. Ám a második felvonásra Volgográd büszkeségének szétestek az adogatásai, Cilic is belelendült, és előbb egyenlített, majd – az eddigre teljesen összezuhanó orosz tevékeny segítségével – 6:1-re hozta a döntő szettet is.
Ez eddig nem több, mint egy átlagos teniszvereség története
– volt már rossz napja másnak is. Az ügynek csak két szépséghibája van. Az egyik, hogy Davigyenko egy ideje már a bundagyanú árnyékában teniszezik, hiszen augusztusban a sopoti ATP-tornán már adott fel meccset (ott is hasonlóképp, nyert helyzetben váratlanul összeomolva), amely után az egyik internetes fogadóiroda nem fizette ki a nyereményeket, annyira „érdekesen sok” pénzt tettek fel emberünk meglepő elcsúszására – az ATP azóta is vizsgálja az esetet.
A másik apróság, hogy az orosz annyira feltűnően a győzelem elkerülésére hajtott, hogy már a mérkőzésvezetőnek kellett figyelmeztetnie, szedje össze magát egy kicsit, hiszen szórja a kettős hibákat, és meg sem próbálja visszaadni Cilic szerváit. Davigyenko fájdalmakra hivatkozott, de előbb nem akarta behívni a gyúrót, majd amikor – nem valami meggyőzően – mégis magára erőltetett némi sántikálást, már a főbíró nem engedte ugyanezt, csak a térfélcserénél. Addigra azonban az orosz fájdalmai is enyhültek…
Davigyenko ezzel együtt természetesen kitart amellett, hogy nem szándékosan veszített.
„Ütöttem egy kettős hibát, erre a bíró rám szólt, hogy szándékosan vesztésre játszom. Ez felháborító! Annyira megrendültem, hogy el is sírtam magam” – mondta az orosz. Ez azonban nem hatotta meg az ATP korifeusait: pénteken kétezer dollárra büntették meg, amiért nem igyekezett jobban. Bundameccsről, fogadásról szót sem ejtettek.
Pedig szegény Davigyenko ezúttal valószínűleg valóban nem bírt játszani. Már jó két hete, Moszkvában is kis híján fel kellett adnia a döntőt, anynyira fájt a válla, de szerencséjére két szettben sikerült „elrendeznie” a finálét. A következő, madridi versenytől aztán vissza is lépett, de a válla nem jött rendbe – valószínűleg ezért is volt baja a szerváival. Más kérdés, hogy ettől még igyekezhetett volna jobban is Cilic ellen – már csak azért is, mert ő maga is tudja, hogy nagyítóval nézik minden egyes meccsét.
És ez a jövőben sem lesz másként.