Nyerő lehet az a bal láb

Négyen egyért – januárban elvileg ennyien versenyeznek majd a PSV Eindhovennél a bal oldali (támadó) középpályás pozíciójáért. Már ha Dzsudzsák Balázs, a DVSC-TEVA 21 éves játékosa az előzetes holland elképzeléseknek megfelelően valóban a télen, s nem július elsejével csatlakozik az őt kedden öt évre szeződtető korábbi BEK-győztes németalföldi alakulathoz. Illetve, lenne még egy kitétel: ha az utóbbi három szezon holland aranyérmese addig nem ad túl a jelenlegi triumvirátus (Jefferson Farfán, Edison Méndez és Kenneth Perez) egyik tagján.

„A jó bal oldali, ballábas támadó középpályás Hollandiában is hiánycikk” – osztja meg véleményét az Eredivisie játékosállományát fejben másodpercek alatt átpörgető, a tavaly még a PSV keretéhez tartozó, ám már a NAC Bredát erősítő Fehér Csaba. A vetélytárs hármasból Farfán perui, Méndez ecuadori, Perez pedig – neve dacára – dán, ellenben közös bennük, hogy egyikük sem klasszikus vonalszélső – és nem ballábas.

„Ezen a poszton alapvetően mind a két lábával egyformán jól kell bánnia a labdával a játékosnak, szóval nem végzetes hiba, ha nem a bal a jobb. A fordított verzió mindenesetre előnyösebb” – folytatja a 40-szeres válogatott hátvéd.

A „bal-jobb kérdéskör” egyébként sem kardinális probléma a PSV-nél: az eindhovenieknél évek óta jobblábas futballista szerepelt bal oldali védőként (a tavasszal a Liverpool elleni BL-negyeddöntő angliai felvonásán speciel Fehér Csaba), egészen 2007 júliusáig, Mike Zonneveld igazolásáig.

„Ez már érdekesebb kísérlet, azt gondolom, egy bekk esetében igenis fontos, hogy a jobbik lábának megfelelő oldalon számoljanak vele. Persze kivételek – klasszisok esetében – akadnak, de az általános tapasztalat az én állításomat támasztja alá” – fogalmazza meg különvéleményét a több mint hét éve Hollandiában légióskodó labdarúgó.

Ami a januárban a PSV-től esetleg távozó labdarúgó kilétét illeti, a legszerényebb oddsszal Jefferson Farfán búcsúját adnák a fogadóirodák: a 23 éves perui támadó negyedik idényét kezdte meg augusztusban a Philips Stadionban, s évek óta kerülgetik az eindhoveninél összehasonlíthatatlanul tehetősebb nyugat-európai topklubok. Az utóbbi két idényben a bajnokságban 2121 gólt szerző csatár ára az érdeklődők gazdasági erejének megfelelő: a témában jónevű transfermarkt.de című honlap szerint potom 14.5 millió euróért bárki viheti.

Mindamellett Farfán esetleges „kirepülése” nem jelent automatikusan felszabaduló helyet a PSV kezdőcsapatában, már csak azért sem, mert a klub kiterjedt játékosmegfigyelő-hálózatának és kapcsolatrendszerének köszönhetően félévente két-három tehetséges dél-amerikai sihedert is átemel az öreg kontinensre, hogy aztán évek múltán többségüket busás haszonnal adja tovább (mint tervezi Farfán esetében, vagy tette anno Romárióval és Ronaldóval).

A PSV sportszakmai és gazdasági koncepciójához Dzsudzsák több szempontból is paszszol: tehetséges, hiányposzton bevethető, fiatal, a földrész egyik évtizedek óta aluljegyzett bajnokságából érkezik, az aktuális FIFA-világ-ranglista 48. helyén álló válogatott tagja. Az utóbbi három kritériumból következően, az első három szempontnak ugyancsak megfelelő nyugati kortársához képest olcsó. A vételárat a PSV és a DVSC-TEVA továbbra is üzleti titokként kezeli, ám az „utóbbi évek legdrágább magyar igazolása” alaptételből kiindulva a transzferösszeget – külföldről megerősített információ alapján – kétmillió euróra (500 millió forint) taksáljuk, ami feltétlenül nagyobb summa, mint a tinédzserkorú, zömében ismeretlen latin-amerikaiakért átutalt dollártíz-, esetleg százezrek.

A kezdőcsapattagsághoz mindazonáltal önmagában kevés lenne a – pillanatnyilag csak képzelt – rekordösszeg. Az olaszok elleni augusztusi válogatott „mutatvány” sorozatos megközelítése (uram bocsá: olykor megismétlése) ellenben kifizetődőnek tűnik.