Kárpótlás a kirúgásért

Ki az az Antoine Henry?

Egy guadeloupe-i születésű, Franciaországban letelepedett bevándorló, egyszerű, kétkezi dolgozó ember, aki családját alkalmi munkákból szerzett csekély jövedelméből tartja el. Nevét nemhogy a világban, de valószínűleg még a szomszéd faluban sem ismernék, ha történetesen nem az ő fia lenne Thierry Henry. És bár a Barcelona klaszszis futballistájának hírneve kétségtelenül megelőzi édesapjáét, a 30 éves támadó pályafutásának fényes sikereiben mégis elévülhetetlen érdemei vannak az „öregnek”.

A fiú pedig, aki szerda este, a válogatott Litvánia elleni mérkőzésén (2–0) szerzett két találatával a francia nemzeti együttes legeredményesebb góllövője lett, a vakuk villogása közepette és az arcába tolt kamerák gyűrűjében sem felejtkezett el apjáról.

„Amikor belőttem az első gólomat, édesapám jutott az eszembe

– emlékezett vissza a játékos arra a pillanatra, amikor a meccs 78. percében megszerezte pályafutása 42. válogatottbeli találatát, és ezzel megelőzte a listán a 41 gólos legendát, Michel Platinit (két perccel később a 43. gólja is megszületett). – A mezemet is apámnak adom oda, aki mostanában nincs jó állapotban. Nélküle bizonyosan nem jutottam volna el idáig.”

A támadó állítását alátámasztja Claude Chezelle is, aki az akkor 11 esztendős Thierry Henry első edzője volt a Les Ulis-nél. A utánpótlás-szakvezető szerint „...a tehetség a gyereké volt, de az ambíció az édesapjáé”. Nemrég egyébként maga Thierry Henry is elismerte a The Guardiannak adott interjújában, hogy sohasem vonzódott különösebben a labdarúgáshoz, és apja nyomására tartott ki a sportág mellett.

Egy anekdota szerint a gyermekét minden meccsére elkísérő Antoine már akkor megmondta, hogy fia a francia válogatottban futballozik majd, amikor a kis Thierry még Párizs külvárosában kergette a labdát a helyi – többségükben afrikai és arab származású játékosokból álló – névtelen csapatokban. Nem túlzás állítani, hogy az apa mindent gyermeke futballkarrierjének rendelt alá. A Palaiseau serdülőgárdájának egyik bajnokiján történt, hogy a fiával szemben elkövetett durva szabálytalanság után Antoine tajtékozva rohant be a pályára, számon kérte a játékvezetőtől az elmaradt szabadrúgást, majd amikor a bíró csak hebegett-habogott, ököllel, se szó, se beszéd, arcul csapta. Mondani sem kell, a pórul járt bíró azonnal félbeszakította a találkozót...

Ennél valamivel szelídebb, ám keserű végkimenetelű az Henry család egy másik története. Antoine szokás szerint a kis Thierryt kísérte bajnoki mérkőzésére, csakhogy ekkor már a munkahelyén kellett volna lennie. A férfi, aki abban az időben éppen biztonsági őrként dolgozott, végül két órát késett a műszakból, és a kihágás miatt a főnöke azonnal elbocsátotta.

Áldozatos fáradozása azonban – amint azt Thierry Henry szerdán elért egyedülálló eredménye is jelzi – nem volt hiábavaló. A családfő egyetlen bánata, hogy másik fia, akit szintén labdarúgónak szánt, metróvezetőként dolgozik Párizsban...