Főszereplő kiegészítők

Klasszikus rockzenében jók az észtek. A vasárnapi Metallicabemutató után hétfőn a Guns ’n’ Roses és a Status Quo szolgáltatta a bemelegítés hátterét, viszont a korábbiakkal ellentétben a zenegép kezelője észlelte, mi következik, és szépen letekerte a hangerőt. A névsorolvasást megint civilben hallgatta a pad mellett Báder Márton, akinek sérült combját a kedd éjszakai hazaérkezés után szerda reggel ultrahanggal vizsgálja meg Téglássy György doktor, a magyarok orvosa.

Az ukránoknak is volt hiányzójuk a torna második helyéről döntő találkozón. A sárga-kékek eddig mindkét meccsükön ugyanabban az összeállításban léptek pályára, ám kezdő irányítójuk, Vitalij Boiko – Báderhez hasonlóan – csak tétlenül szemlélődött. A mieink első sorát ismét igencsak megkavarta Sztojan Ivkovics, az alapcsapatból csupán Németh István és Kámán Tamás vonult ki a parkettre a feldobáshoz. A karmesteri pálca az eddig kiváló Simon Balázs helyett a hosszú sérüléséből ezen a viadalon visszatérő körmendi Fodor Márton kezébe került.

Ám csupán egyetlen percig volt pályán a kezdő ötösünk, mert a szövetségi kapitánynak Bencze Zoltánnal támadt azonnali megbeszélnivalója, a fehérvári center helyére Czigler László érkezett. Az első öt perc ukrán vezetése után Kámán bizonyította ismét, hogy sebészpontosságú a keze. Tette mindezt egyszer, kétszer, háromszor… S mert minderre minden alkalommal a triplavonalon kívülről került sor, máris nyolcpontos magyar előny állt az eredményjelzőn.

A védekezés ezúttal is elsőrangú volt. Legjellemzőbb példája, hogy a torna eddigi pontkirálya, az észteknek 27-et, a letteknek 30-at szóró Szerhij Liscsuk – Gulyás Róbert tavalyi mariupoli vetélytársa – húsz perc alatt mindössze két pontig, ellenben három személyi hibáig jutott el. Mindez leginkább Czigler érdeme, ám a Paksról Pécsre költöző óriás amennyire hatékonynak bizonyult a saját palánk alatt, annyira nem boldogult a túlsó oldalon. Ráadásul becsúszott néhány pontatlanság védekezésben és támadásban is, lankadt a figyelem, elsősorban azért, mert a torna harmadik napjára elfogyott az erő. Az ellenfél szerzett néhány könnyű kosarat – némelyiket a támadóidő lejártakor, a hármasvonalon kívülről –, így triplányi ukrán előnnyel vonultak nagyszünetre a mérkőző felek.

A második félidő első támadásából kosarat dobtak a magyarok, ám ezt követően elhúzott Ukrajna, mert rengeteg lepattanót – köztük sokat a magyar palánk alatt (15) – szereztek a csapat játékosai. A játék törvényszerűsége, hogy aki többször támadhat, előbb-utóbb betalál, ezúttal is beigazolódott.

A magyarok szövetségi kapitánya a második félidőben már egyetlen percre sem küldte be Némethet, Simon is csupán rövid időt töltött a pályán. A magyar válogatott egyetlen másodpercre sem adta fel a küzdelmet, és bár nem valószínű, hogy sokat látjuk tétmeccsen együtt a pályán a negyedik negyedben látott Fodor Márton, Wittmann Krisztián, Ferencz Csaba, Hendlein Roland, Bencze Zoltán ötöst, a fiatalok 16 pontos hátrányt hoztak vissza az utolsó percre hárompontosra úgy, hogy még a fordítás lehetősége is felcsillant.

A remény Volodimir Koval büntetője után szertefoszlott, ám a magyar játékosok bebizonyították, hogy lehet rájuk számítani.