Fizess, hogy játszhass!

Tóth Norbert játszott az Újpest ellen, s emiatt fizetnie kell.

Furcsa történet ez az elejétől a végéig.

A lila-fehérek korábbi csapatkapitánya tavaly bontott szerződést a klubbal, mert szerinte a Megyeri útiak megszegték a megállapodást. Ezt az MLSZ-ben meg is állapították, és az Újpestet a szabályoknak megfelelően egymillió forintra megbüntették. Akkor született az a – határozatlan időre szóló! – megállapodás, amely szerint ha Tóth Norbert a lila-fehérek ellen futballozik, fizetnie kell.

A csavar a történetben, hogy a szerződést nem az Újpest FC Kft.-vel, hanem egy reklámcéggel kötötte a játékos.

Jogos a kérdés: hogy kerül a képbe ez a vállalkozás?

Magyarországon speciális helyzetben vannak a klubok, amelyeknek alkalmazottként kell felvenniük a játékosokat. Korábban mindegyikük vállalkozó volt, vagyis minden hónapban számlát adtak a szolgáltatásokról. Ezt követően kapták meg a fizetésüket, amely után befizették az áfát és a járulékokat is. Most azonban már a futballcégeknek kell fizetniük a közterheket, vagyis ha egy szerződés a játékosok teljes bérét feltüntetné, két út kínálkozna a klubok előtt. Az egyik szerint vállalnák, hogy versenyképes béreket adnak, amelyek után jóval többet fizetnek az adóhatóságnak, ám jelen gazdasági viszonyok között napok alatt tönkremennének. A másik pedig az, hogy egy, a klubtól független céggel kötött megállapodás alapján a vállalkozás hasznosítja a játékos reklámjogait, amit a sporttörvény „arculatátviteli” szerződésként fogalmaz meg. Ez az eljárás legális, még a topligáknak nevezett bajnokságokban is. Tóth Norbert – aki talán túl optimistán bízott abban, hogy az Újpest után külföldre szerződik – kiemelt „reklámhordozó” volt, ám nem lett légiós, hanem egy másik magyar klub alkalmazottjává vált, előbb a REAC, majd pedig a ZTE csapatához került. Rákospalotai futballistaként nem is játszott az Újpest ellen, ám egerszegiként igen – s vélhetően szerződést szegett.

Kétségünk sem lehet afelől, hogy nem egyedi esetről van szó. Információink szerint több élvonalbeli sportvállalkozás – és most ne csak a futballklubokra, hanem más sportágak élcsapataira is gondolhatunk – él ezzel a törvényes, ám kétségtelenül furcsa lehetőséggel, hiszen lehetetlen kigazdálkodni a sportolók bruttó fizetését.

Egy ilyen szerződést kötni tehát – a sporttörvény alapján – legális, és a napi életből átvett párhuzamokat látva (sok tévésről hallhattunk, aki csak a megállapodás lejárta után, avagy súlyos kötbért fizetve „igazolhatott át” egyik csatornától a másikra) még érthető is, ám kétségtelen, a magyar futballban egyelőre meglehetősen szokatlan ez az eljárás.