Magabiztos magyarok

Kalandosan kezdődött Kemény Dénes válogatottja számára a baszkföldi kiruccanás. Mint arról a vlv.hu, a nemzeti együttes hivatalos honlapja beszámolt, a párizsi átszállásnál a játékosok csomagjai a francia fővárosban maradtak, úgyhogy Bilbaóban hiába jártak csomagkiadóról csomagkiadóra, nem lettek meg a poggyászok, bennük a sapkák. Így még az a lehetőség is felvetődött, hogy a mieink cserélnek a szabadnapos horvátokkal. Végül azonban szerda délutánra minden hiányzó pakk megérkezett, ezzel pedig az összes akadály elhárult a mérkőzés elől.

A kellemetlen közjáték után éjfélkor kerültek ágyba a pólósok, akiknek szerda reggel fél kilencre rendelt ébresztőt Kemény Dénes, hiszen délelőtt még egy edzés várt rájuk.

Este pedig egy rendkívül nehéz mérkőzés, hiszen rögtön kezdésnek a vb-3. házigazda Spanyolország ellen csobbantak vízbe. A spanyolok hiába rendezők, túlzottan nem feszülnek meg a Világligában, a Margitszigeten Magyarország ellen világbajnoki bronzérmes csapatukkal játszottak, a többi összecsapáson viszont forgatta a tizenhárom tagú keretet Rafael Aguilar szövetségi kapitány.

Mivel Kemény Dénes tizenhat játékost vitt magával Spanyolországba, hárman minden mecscsen a nézőtérre kényszerültek, ezúttal a bekk Gór-Nagy Miklós, a negyedik balkezes, Kiss Csaba, valamint a margitszigeti, spanyolok elleni mérkőzés első negyedében parádésan védő Baksa László.

A spanyolok hatalmas termetű centere, Ivan Pérez góljával rajtolt a mérkőzés, ám a mieink tartották a lépést a hazaiakkal, mindkét centerünk betalált, előbb Molnár Tamás, majd Kis Gábor (2–2). Ekkor volt utoljára egyenlő az állás, ettől kezdve csak a magyarok vezettek. Varga Dénes és Madaras Norbert találatával nyolc perc után már kétgólos volt a mieink előnye.

A támadójáték eredményessége ugyan elmaradt az itthon mutatottól – igaz, olyan magas szinten nem lehet folyamatosan pólózni –, de így sem lehetett rá panasz, ráadásul a védekezés továbbra is jól működött, tizenhat perc alatt három gólt engedélyeztünk az ibériaiaknak, több emberhátrányt is kivédekeztünk. A szünetben, kétgólos hátránynál talán még reménykedtek a spanyolok, utána azonban belátták, nincs esélyük. Szivós Márton nyerte meg a harmadik ráúszást, majd Fodor Rajmund és Kiss Gergő is eredményes tudott lenni, 7–3-as vezetésünknél pedig egyértelmű volt, ötödik Világliga-mérkőzésén az ötödik győzelmét is megszerzi a magyar válogatott. Már biztos a csapat bejutása a berlini szuperdöntőbe, de a továbblépéshez még szükséges egy győzelem. Nem kétséges, ezt a hátralevő három mérkőzésen (az oroszok, a horvátok és a románok ellen) meg is fogja szerezni Kemény Dénes együttese.

A magyarok nem foglalkoznak azzal, hogy egy-két rivális nem vette túl komolyan a tornát, csak arra koncentráltak, hogy minél jobb teljesítményt nyújtva újabb győzelmet arassanak.

Az utolsó nyolc percben már csak az eső esett, gólok nem. Támadtak ugyan a csapatok, ám a védelmek és a kapusok rendre a helyükön voltak, így a vízilabdában szokatlan módon találat nélkül ért véget a záró periódus. Az utolsó említésre méltó momentum Szécsi Zoltán remek védése volt.