Az erő a Fradival lesz

De hol itt a labda?!

Sehol.

Nincs rá szükség: a kedd délelőtti ferencvárosi edzés csupán futásból áll, persze alapos bemelegítést követően. Csank János ezt rövid atlétikai programnak nevezi, szerinte nem tart egy óráig sem, már csak azért sem, mert a zuhogó eső miatt kiiktatta azokat a gyakorlatokat, amelyek során a földre kellene feküdni.

Nincs még egy hete sem az Üllői úton a mesteredző, de futóedzéseinek máris hírük ment. Állítólag ideológiát is gyárt hozzájuk, mondván, a futás javítja a légzést, lélegezni pedig muszáj, ráadásul az erőre azért is szükség van, mert ha valaki el akar futni, mondjuk, Miskolcra, akkor nem jut el oda, ha már Hatvannál összeesik…

Előfordult az is, hogy ezután elmondta, ezúttal a nála szokásosnál kisebb lesz a futásmenynyiség, s ígéri, délre már ismét az öltözőben lesznek a játékosok, akiket ettől kilelt a hideg, hiszen még csak reggel kilenc óra volt.

Amíg Csató Sándor pályaedző a bemelegítést vezényli, Csank János műanyag kúpokat helyez el nem túl messze a vonalaktól: futás közben ezeket kell folyamatosan megkerülni. Gazdag profi kluboknál ez nyilván nem a vezetőedző feladata, ám ahol szegény az eklézsia – és a Fradinál bizony nagyon szegény – ott nem futja népesebb stábra.

„Ma még azt sem tudom, hogy miként fest majd a csapat és a keret a rajton – mondja, amikor az utolsó kúpot is a helyére tette. – A két fiatal kapus nagyon tehetséges, de szükségünk lenne egy rutinosra is, aki nyugalmat ad a védelemnek. Én Szűcs Lajost látnám a legszívesebben a kapuban, de őt nehéz elmozdítani Pápáról. Minden csapatrészben szükség van erősítésre, a vezetőkkel már beszéltünk erről, mondtam neveket is, de tudom, a pénz, pontosabban a pénz hiánya szűkre szabja lehetőségeinket. Még van idő a rajtig, majd meglátjuk, kivel mire mennek a vezetők.”

Egyelőre huszonhatan róják a köröket, és nincs közöttük új szerzemény, az ifik természetesen nem számítanak annak. Mielőtt elindulnak, néhány játékos cinkosan kiint az eső elől a kispad alá húzódó gyúróknak, mérjék az időt, mert tudni akarják, mennyit futnak. Az első szakasz nem életveszélyes: negyedóra, a tempó pedig éppen annyira erős, hogy a 61 éves Csank János is simán végig bírja. Ezután viszont már keményebb pillanatok, illetve percek várnak a játékosokra: kisebb csoportokban rajtolva erős iramban kell megtenniük egy-egy kört, rövid pihenőkkel. Az idő múlásával a tekintetek egyre tűnődőbbé válnak, és bizony fél távnál már mindig kettészakad a mezőny. A sort állandóan Balog Zoltán vezeti, a védő szemlátomást remek erőben van, még az utolsó körnél sem esik szét a mozgása. Az első és az utolsó nekirugaszkodás között húsz perc telik el, nem véletlen, hogy többen is szinte már csak a bőrükön keresztül képesek lélegezni… Persze egyetlen panaszszó sem hangzik el, talán ahhoz is erő kellene, mindenki nagyon derekasan fut vagy éppen küszködik, hogy aztán a célba érve a térdére támaszkodva próbálja visszanyerni az erejét.

Lipcsei Péter, Dragóner Attila, Bojan Lazics és Balog Zoltán néhány perccel hamarabb szállhat ki, ők az idősebbek, nekik elég volt ennyi.

„Merőben más ez a munka, mint amihez hozzászoktunk, korábban sohasem futottunk ennyit folyamatosan – zihálja Lipcsei Péter. – Azzal szoktam viccelni, hogy bár csak kétéves szerződés köt a klubhoz, a mesternél annyi erőt szedek össze, hogy még további kettőt nyugodtan ráhúzhatok majd…”

Ha tehát ez így megy tovább, az erővel nem lesz baj az Üllői úton. Csank János ráadásul kabalának is megteszi, hiszen pályafutása alatt feljuttatta már az élvonalba az Egert – kétszer is! –, a Videotont majd a Siófokot, most a Fradin van a sor.

Amellyel mellesleg nyert már bajnoki aranyat is – természetesen az élvonalban…