Az elődök intelme

Szepesi György Szepesi György

Elítél minden bojkottot

Amikor 1978 és 1986 között a legendás rádióriporter, Szepesi György volt az MLSZ elnöke (nem mellékesen a FIFA végrehajtó bizottságának több mint 12 éven át volt a tagja), olyan sikerek hitelesítették munkáját, mint az ifjúsági Európa-bajnokság aranyérme 1984-ben, a Videoton UEFA-kupa-döntője, a válogatott első helye az európai ranglistán s két világbajnoki kvalifikáció kiharcolása. Ma már furcsa, de ebben az időszakban is óriási támadások érték a szövetséget. Elég csak Végh Antal, a futballellenes író támadásaira gondolni vagy a mexikói világbajnokságot követő hatalmas felzúdulásra. Persze Szepesi György, aki eredetileg újságíró, s így sokkal árnyaltabban látja a helyzetet, nem háborúzott a sajtóval, olyasfajta szélsőséges reakcióra pedig véletlenül sem ragadtatta volna magát, mint amilyennel Kisteleki István támadt a Nemzeti Sportra. „Mint újságíró természetesen semmiféle bojkottal nem értek egyet – mondta a 85 éves riporterlegenda. – Hasonló, a komplett újság elleni bojkottra nem is emlékszem régebbről sem. Egyes újságírók elleni szankciókra volt példa, ezekkel sem értek egyet, már csak azért sem, mert az 1954-es világbajnokság után Feleki Lászlóval, a Népsport főszerkesztőjével együtt magam is szenvedő alanya voltam ilyesminek... Érdekes, a mostanihoz hasonló eset viszont történt a régmúltban, de nem a sportlappal, hanem a rádióval szemben. 1932-ben az MLSZ azt akarta, a rádió csak a közvetítés napján jelentse be, hogy élőben adja a magyar–olasz Európa Kupa-mérkőzést, hiszen a szövetségben féltették a jegybevételt. A Nemzeti Sport aztán már négy nappal korábban a címlapján közölte, hogy lesz élő közvetítés, s ebből óriási botrány kerekedett. Végül az MLSZ letiltotta a Magyar Rádiót a közvetítésről, miközben az

olaszok adták a meccset, s ez csak még nagyobb felháborodást szült a szövetség ellen... Nekem elnökként soha eszembe sem jutott semmiféle bojkott a sajtóval szemben, akármilyen konfliktusról volt is szó. Egy ilyen csatában nem lehet győzni. Ehhez a konkrét ügyhöz nem tudok hozzászólni, mert nem járok elnökségi ülésekre, csak a Nemzeti Sportból ismerem a fejleményeket... Az viszont biztos, a háborúnak csak a futball és az MLSZ látja a kárát.”

Laczkó Mihály

A szövetség nem nyerhet

Laczkó Mihályt két alkalommal is első emberének választotta az MLSZ-közgyűlés, s elnöksége idején a magyar válogatott kijutott az olimpiára (1996), a Ferencváros a BL résztvevője volt, és a vb-selejtezőkön pótselejtezőt harcolt ki a nemzeti csapat. Az elnököt mégis rengeteg támadás érte, könyvet is írtak ellene, mégsem állt bosszút a szurkolókon. Amikor aztán 1997-ben a pótselejtezőn katasztrofális vereséget szenvedett a válogatott a jugoszlávoktól, a botrányért és a mostaninál jóval élesebb kritikákért nem a sajtót tette felelőssé az elnök.

„Akkor azt mondtam az elnökség tagjainak: gyerekek, most szépen felállunk és leköszönünk, nincs tovább – mondta Laczkó

Mihály. – A mostani ügyről is határozott véleményem van: aki bojkottál egy újságot, az nem a sajtó munkatársaival szúr ki, hanem a közönséggel, amihez nincs joga. Konfliktus az én időmben is volt. És mindig lesz, mert nem egyformán látjuk a dolgokat. Arra azonban sohasem gondoltam, hogy ne nyilatkozzak. A legszörnyűbb kérdésekre is mindig készségesen válaszoltam. Jóban vagyok Kisteleki Istvánnal, de a megoldását nem tartom jónak. A mi időnkben tizedannyi botrány volt a futballban, mint ma, a játék is jobb volt, mégis bántottak bennünket, de nem zárkóztunk el. Az MLSZ nem jöhet ki győztesen ebből az ügyből, és a Nemzeti Sportnak sem jó a kialakult helyzet, mert sokan tájékozódnak a lapból, például magam is nap mint nap.”

Benkő László

Nevetséges ez a tiltás

A két Laczkóéra között Benkő László vezette a szövetséget, és az ő véleménye talán a legmarkánsabb a mostani szituációról.

„Véleményem szerint normális ember nem kezd ki a sajtóval –

mondta Benkő László. – Fel vagyok hábororodva, nem értem, ami történt. Nevetséges! Főleg a Nemzeti Sporttal nem lehet ilyet tenni, amelyből a szurkolók nagy része tájékozódik. Az én időmben is volt éppen elég cirkusz, de eszembe sem jutott letiltani a nyilatkozatokat. Úgy hallottam egyébként, hogy csütörtökön Bozóky Imre sajtótájékoztatót tart az MLSZ kínos ügyeiről. Hogy idáig jutott a szövetség, az egyszerűen hihetetlen. Elképzelhetetlen például, hogy az MLSZ alelnöke, aki jogász, nem is látta azt a bizonyos nagy jelentőségű szerződést a közvetítési jogokról...”

Kovács Attila

Jól tűrte a keménységet

Kovács Attila csak másfél évig volt a szövetség első embere, de tevékenységét legalább annyi botrány kísérte, mint elődei és utódai munkáját összesen. Tény, hogy Kovács Attila és a Nemzeti Sport kapcsolata többször is elmérgesedett, az indulat többször fenyegetésre ragadtatta az MLSZ-elnököt, aki jó néhányszor rendelt el nyilatkozatstopot, de ezek a „fellángolásai” soha nem tartottak néhány napnál tovább. Végül rendre ő kereste a kapcsolatot és a kompromisszumot a lappal, és a sajtó nagy részétől támogatást is kapott a szereplési lehetőséget soha el nem mulasztó elnök.

Bozóky Imre

Kötelező a tájékoztatás

Kovács Attilát az egészen másfajta egyéniség, a diplomatikus és a kínos helyzeteket elegánsan megoldó Bozóky Imre követte a „trónon”, és neki sem tetszik közvetlen utódja, Kisteleki István intézkedése.

„Hála Istennek, a sajtóval nekem nem volt ilyesfajta konfliktusom, de ettől teljesen függetlenül is az a véleményem, hogy a Magyar Labdarúgó-szövetségnek mindenkor kötelessége tájékoztatni azokat, akikért a futball van, azaz a szurkolókat – jelentette ki Bozóky Imre. – Európai módon kell rendezni ezt a kérdést, nem bojkottal, üzengetéssel. A véleménykülönbség, az egyes ügyek kapcsán kialakuló ellentétes álláspont normális, természetes jelenség, de olyan ok nem képzelhető el, amely miatt meg kellene tagadni a nyilatkozatot.”