Baráti tasli Rafa Beníteztől

Vasárnap délután értük utol Németh Krisztiánt, aki még a délelőtti edzés fáradalmait pihente ki a szállodában. A 18 éves labdarúgó még mindig kisebb eksztázisban érezte magát attól, ami történt vele. Az MTK volt csatára 24 órával bemutatkozása után is alig tudta feldolgozni, hogy a világ egyik legpatinásabb együttesében futballozhatott.

„Minden pillanatot nagyot élveztem, nemigen tudom máshogyan megfogalmazni ezt – mondta a támadó. – Az egész azzal kezdődött, hogy felültünk a csapatbuszra, és elutaztunk a walesi városba. Már az érkezés utáni pillanatok is hátborzongatóak voltak, mert számos Liverpool-szurkoló várt bennünket a stadionnál, és már ott megkezdődött az autogramosztás. Aztán bementünk az öltözőbe, bejártuk a pályát, és elkezdtünk készülődni a meccsre. Rafa Benítez tartott néhány perces eligazítást, elmondta, hogy mindenki lehetőséget kap. A spanyol menedzser azt kérte, legyünk agresszívek, próbáljunk ésszel játszani, és ne izguljunk.”

Németh Krisztián, saját bevallása szerint, azért egy kicsit ideges volt. Érthető, hiszen új közegben, a nagycsapat edzőjének irányítása mellett mindenkiben ott feszült a bizonyítási vágy – ugyanúgy, mint az attól való félelem, hogy valami rosszul sül el, és akkor a játékos rossz benyomást tesz a mesterre.

„Miután lefújták az első félidőt, a cserék melegíteni kezdtek a szünetben. A nagy pillanat a hatvanegyedik percben jött el, akkor hívtak minket a kispadhoz Simon Andrással. Benítez megpaskolta a fejünket, és sok szerencsét kívánt, mielőtt beálltunk. A célunk alapvetően az volt, hogy ne valljunk szégyent, és ha lehet, mutassunk valamit a tudásunkból. Azt hiszem, valamennyire sikerült is. Nekem volt néhány jó cselem, jó ütemű és pontos indításom, szerintem a pályán töltött idő hetven százalékában aktívan részt vettem a csapat játékában, és megítélésem szerint András is jól játszott.”

Botorság lenne túl nagy jelentőséget tulajdonítani a két magyar debütálásának, tekintve hogy nem hivatalos mérkőzés volt, és azt sem szabad elfelejteni, a Liverpool egyáltalán nem csinált titkot abból, hogy Németh Krisztián és Simon András a jövőt jelentik a klubnál. Ahhoz, hogy eljussanak a felnőttegyüttesig, hogy vele edzhessenek és ott játszhassanak, sokat kell még tanulniuk és fejlődniük.

„Úgy érzem, a mérkőzés előtt és alatt sokan, főleg a tartalékok, görcsösen viselkedtek és játszottak. Mindenkinek idő kell ahhoz, hogy megszokja a közeget, felvegye a ritmust. Az edzések nagyon pörgősek, de semmi olyat nem csináltunk, amit ne gyakoroltunk volna az MTK-nál. Azt hiszem, a tréningek intenzitása más, itt gyorsabban, tempósabban és pontosabban hajtják végre az utasításokat a labdarúgók. Néha csak kapkodjuk a fejünket. Különösen feltűnő, hogy amíg otthon volt időm átvenni a labdát, körbenézni, megfordulni, mielőtt valaki megzavart volna, itt nincs rá idő és lehetőség, az átvétel után négyen azonnal rám rontanak” – fejtegette a magyar

élvonal és az angol futball közti különbségeket a csatár.

Mindenesetre a hangulat kitűnő, ami azért nem minden európai sztárklubra jellemző. Németh Krisztián szerint kedves és szerény emberek alkotják a csapatot, a klub vezetőségét és alkalmazotti stábját, a légkör ideális a fejlődéshez. Rafa Benítezről tudjuk, hogy higgadt és nyugodt menedzser, csakúgy, mint a csapat kapitánya, a halk szavú Steven Gerrard. A posztján világklasszisnak tartott angol sztár ugyanakkor érző lélek, ezt bizonyította, amikor a meccset megelőző napon, a reggeli előtt egyenként bemutatkozott az újaknak, és sok sikert kívánt nekik a Liverpoolban.

„Nemes gesztus egy páratlan játéktudású labdarúgótól. Nincsenek extravagáns emberek, egyedül Peter Crouch lóg ki a társaságból, de csak azért, mert egy fejjel magasabb mindenkinél” – viccelődött Németh Krisztián a 201 centis csatárral kapcsolatban.

Végül elmondta: örül, hogy bemutatkozhatott, nagy dolognak tartja, hogy a Liverpoollal edzhet, de többre vágyik.

Nem másra, mint hogy egyszer helyet kapjon a felnőttcsapat keretében.