Az előny: 38 millió dollár

Alighogy véget ért a mérkőzés, Nagy Ferenc már az öltözőben volt. A zalaegerszegi játékosokban felvetődhetett, a tusolás előtt alapos fejmosást kapnak, ám „csalódniuk” kellett – a klubelnök csupán azért látogatta meg őket, hogy gratuláljon hozzáállásukhoz.

„Az oroszok a bajnokság közepén tartanak, mi meg a felkészülés felénél. A Kazany költségvetése 40 millió dollár, a miénk kétmillió. Ez a különbség meglátszott a pályán is” – adott gyors magyarázatot a vereségre az elöljáró, és nem is lehetne vitába szállni vele, ha a szombati meccsből nem tudott volna többet kihozni a zalai együttes. De – és ezt mindenféle elfogultság nélkül állíthatjuk – a 0–3 helyett akár 1–1-gyel is végződhetett volna a találkozó, ha a félidei 0–1 után három ziccerükből csak egyet is értékesítenek a házigazdák. Nemcsak a körülményekkel maximálisan elégedett Európai Labdarúgó-szövetség megfigyelői mondják, hanem – a kihagyott helyzetekre utalva – mi is: a kék-fehérek gáláns vendéglátóknak bizonyultak. Az elpuskázott lehetőségek mellett Szlavko Petrovics sem ment el szó nélkül:

„Én is azon a véleményen vagyok, hogy ha a második szakasz elején rúgunk egy gólt, legalább döntetlenre menthettük volna a találkozót – kezdte értékelését a ZTE vezetőedzője. – Azonban hibáztunk elöl, hibáztunk hátul, amit a remek erőkből álló Rubin kihasznált. Nem tehetek mást, mint gratulálok a győzelméhez. Ha több támadást vezetünk a széleken, veszélyesebbek lehettünk volna a Kazany kapujára, ám ezen már kár rágódni. Miként azon is, hogy mi lett volna, ha az újonnan szerződtetett légiósok is pályára léphetnek. A játékengedélyek nem készültek el időben, így – mivel a nevezést még az első forduló előtt le kellett adnunk – a visszavágón sem számíthatok rájuk.”

Egy félmosoly kíséretében aztán hozzátette: „Esetleg a következő körben...”

A viccet félretéve: a kudarc egyik oka az, hogy – s megállapításunkra a szerb szakember is rábólintott – alig akadt jó teljesítmény a ZTE-ben, talán egyedül az elmúlt években sokat mellőzött Koplárovics Béla volt az, aki megütötte az orosz bajnokságban jelenleg hetedik helyen tanyázó rivális szintjét.

„Igen, Koplárovics Béla szerintem is jól futballozott, rajta kívül csak Máté Péter nyújtott elfogadható produkciót – ismerte el Szlavko Petrovics. – A többiek sajnos nem hozták jó formájukat, bár a küzdőszellemükre nem lehet panasz.”

Martin Lipcákot ugyanakkor kritika illeti. A kapus tudniillik kihagyta a felkészülés első részét (hírlik, azért, mert csapatkereséssel múlatta idejét), és csak nemrég kezdte meg az edzéseket. Hogy finoman fogalmazzunk: ez tükröződött produkcióján, az első gólban legalább akkora „érdemei” voltak, mint a labdát a hálóba juttató Vitalij Volkovnak, a második találatnál pedig úgy dőlt el, mint egy krumpliszsák, míg a harmadik előtt kiállíttatta magát. Vajon miért nem az edzőmeccseken megbízhatóan védő Pogacsics Krisztiánt állította a kapuba? – fordultunk Szlavko Petrovicshoz. A szakember nem kerülte meg a választ: „Lipcák harmincéves, tapasztalt, nyugalmat sugárzó kapus, bíztam benne, hogy hátulról sokat segít a többieknek. Pogacsics fiatal, ebből fakadóan rutintalan, nemzetközi kupamérkőzésen nem akartam a kezdőbe tenni. Az eredmény, bármennyire is szomorú vagyok, nem engem igazol. Martin teljesítményéről természetesen van véleményem, azt négyszemközt el is mondom neki.”

Ha kapusának nem is lehetett hálás a tréner, a népes publikumnak az volt, mint kiemelte: örömmel tapasztalta, hogy az öt és fél ezer szurkoló a találkozó elejétől a végéig az együttes mellett állt, még 0–3 után is tapssal díjazott egy-egy szép megmozdulást. „Ahogy azt a

kezdés előtt reméltem, a közönség volt a tizenkettedik játékosunk” – jelezte Szlavko Petrovics, hogy talált pozitívumot a meccsben.

Ami viszont negatívum: 12 emberrel sem sikerült legyőzni az oroszokat.