Ne csak a jövőt építsük!

Sem a tulajdonos, sem a közönség nem azt kapta az előző szezonban az ETOtól, amit várt. Az Egervárigárdával szemben nyilván markánsabb elvárások fogalmazódnak meg a legutóbb elért tizenharmadik helynél.

A vezetőséggel és a tulajdonossal konzultálva abban maradtunk, hogy a konkrét célokat csak akkor határozzuk meg, ha véglegessé vált a játékoskeretünk – mondta Egervári Sándor, az ETO mestere. – Reményeim szerint a jövő heti dunavarsányi edzőtáborban már teljes lesz a létszám.

Szaporodnak vagy fogyatkoznak?

Szeretném, ha három futballistával még bővülne az állományunk, az sem titok, hogy minden csapatrészben erősítenénk, azaz védőt, középpályást és támadót is igazolnánk.

Újabb trió érkezne azok után, hogy az OFK Beogradtól szerződtették a szerb Zoran Supicsot, Józsi György szintén Győrbe költözik, valamint a bajnok DVSC-től kölcsönvették Igor Bogdanovicsot?

Nevesíthetünk, tudniillik rájuk gondoltam. A félreértést az okozhatja, hogy egyikük esetében sem született még végleges megállapodás. Józsi György elvileg hétfőn csatlakozik hozzánk, Igor Bogdanovics ügyében pedig szóbeli egyezség köttetett az ETO és a DVSC irányítói között. Zoran Supics teljesítményével elégedett voltam, javasoltam a szerződtetését, az ügy gazdasági és jogi részének rendezése viszont már nem az én asztalom.

Hivatalos, kerekasztalbeszélgetés eredményeként született cél még nincs, Egervári Sándornak viszont enélkül is lehetnek elvárásai csapatával szemben.

A lapokban megjelenő nyilatkozatok alapján az első hat helyezett közé tíz együttes pályázik, ami matematikailag kivitelezhetetlen. Ismerve az erőviszonyokat amondó vagyok, hogy a tizenharmadik pozícióból előre kell lépnünk, a negyedik és a nyolcadik hely közötti „sávban” helye van az ETO-nak, azaz elvileg mi is beférhetünk az első hatba. Stabil, megbízható csapattá kell válnunk, aztán már lehetnek merészebb elképzeléseink.

Merész elképzelések a

magyar élvonalban, ahol egyes kluboknál havi rendszerességgel váltanak edzőt?! Kissé naivan hangzik... Hány évet ölel fel a programja?

Két esztendőben állapodtunk meg a vezetőkkel. Tisztában vagyok vele, hogy Győrött is megfordult néhány szakember az utóbbi években. Az eredmények meghatározzák a sorsunkat, mindenesetre pillanatnyilag eszem ágában sincs azon töprengeni, hogy nem váltjuk valóra terveinket – amelyeket még nem is konkretizáltunk. Siker esetén más a helyzet: lehet szó hosszabbításról, esetemben például arról is, hogy a szakmai igazgatói poszttal járó feladatokkal kiszélesedik a hatásköröm. Manapság viszont még minden energiámat az első keretre fordítom, elvégre új csapatot építünk. Amihez új emberanyag dukál. Jelentős vérátömlesztésen esett át az ETO, de mennyiben az ön hatására, kérésére?

Azért nem kell túlzásba esni, nem kispesti mértékű fluktuációról van szó! Az egyik legfontosabb szempont a játékosok kiválasztásakor az volt, hogy a döntéssel versenyhelyzetet teremtsünk a posztokon a futballisták között. Papíron két hete kezdtem el a munkát Győrött, de már Kuvaitban is sokat gondoltam az ETO-ra. Hat hete folyamatosan konzultálok a vezetőkkel, azaz egyetlen szakmai jellegű döntés sem született meg nélkülem.

A válogatott kapcsán bűverejű hívószó lett a magyar futballban a „fiatalítás”. Az igazolások terén az ETO nem követi ezt a trendet – de később sem?

Ha kizárólag fiatalokra épül az együttes, az nem szül jó vért. A rutint nem nélkülözheti egyetlen csapat sem, ehhez viszont – úgymond – idősebb futballistákra van szükség. Nem akartam példálózni, de nem állom meg: annak idején, amikor az Újpestből kiöregedett a Zámbó Sándor, Dunai Antal, Bene Ferenc vonulat, hiába várakozott mögötte egy rendkívül tehetséges korosztály Törőcsik Andrással az élen, a mély vízbe dobott fiatal generációval a Dózsa kis híján kiesett az élvonalból. Egy lánc kiesett a gépezetből – a tapasztalat –, ami majdnem totális kudarchoz vezetett. Vallom, hogy a klubokban és a válogatottban a pillanatnyilag legjobbaknak kell szerepet adni. Győrött szép számmal akadnak utánpótlás-válogatott tehetségek, fejlődni viszont csak érett csapatba tagozódva tudnak. Nem, mi nem sodródunk fejetlenül a divathullámmal. Tinédzserekből felnőttcsapatot gyúrni szakmai bukfenc – én legalábbis nem hiszek abban, hogy lehetséges. Felülről irányított együtteseknél előfordulnak ilyen jellegű hibák, de közben a hangadók bebújnak a jól hangzó szlogen mögé, miszerint a jövőt építjük. Ja, igen, fűzöm hozzá én, csakhogy közben elherdáljuk, szem elől tévesztjük a jelent... A témánál maradva: az utánpótlás Európa-válogatott Dudás Ádám különleges „kezelést” igényel? Az előző idényben egyszer a kontinens nyugati, máskor a keleti felében tesztelték, ami jelentősen befolyásolta a teljesítményét.