Folytatás a 12. oldalról
nyából tízet ledolgozott, de még így is van mit tenniük az olaszoknak, ha 2004 után ismét világbajnokok akarnak lenni.
Räikkönen ugyanúgy előzte meg Massát, mint Alonso Ausztráliában Hamiltont, igaz, akkor a két mclarenes a második helyért csatázott. Hamiltonnak ez idáig az a harmadik hely volt a „legrosszabb” eredménye kurta F1es pályafutása során, mondhatni Magny-Cours-ban negatív csúcsbeállítás történt. Ironikusan azt is írhatnánk, hogy ez volt a mélypont az angol eddigi karrierjében, hiszen első alkalommal ment végig úgy versenyen, hogy egyetlen kört sem zárt az első helyen, és most kapott ki először fél perccel az első helyezettől.
Utóbbiban mondjuk az is szerepet játszott, hogy az élmezőnyből egyedüliként vállalt három boxkiállást.
Ennek ellenére 14 pontra nőtt az előnye a világbajnoki pontversenyben, Alonso ugyanis valóban rémes hetedik helyezésével csak két pontocskát gyűjtött az F1 utolsó magny-cours-i viadalán (ahol ismét nem született McLaren-győzelem, azaz a 17 itteni Francia GP-n csak egyszer örülhettek a wokingiak). Sorsa az időmérőn megpecsételődött, a tizedik rajthelyről nem számíthatott arra, hogy dobogóra állhat.
Az esőben még bízott, délelőtt volt is egy zápor, ám az aszfaltot a Porsche-szuperkupa mezőnye felszárította.
A címvédőnek eseménydús versenye volt, számos szép előzést mutatott be, de a McLaren kifejezetten rossz boxtaktikája miatt hiábavalónak bizonyult a Nick Heidfeld és Giancarolo Fisichella ellenében tett erőfeszítése. A verseny kétharmadánál a többiekéhez képest korai kiállása miatt mindketten elé kerültek, utána már hiába próbálkozott a spanyol.
