Folytatás a 2. oldalról
...Fradi játékosai azzal keltek és feküdtek, hogy ha nem nyerik meg a bajnokságot, akkor rajtuk röhög majd mindenki, nincs más elfogadható eredmény, mint a feljutás.
Most aztán röhög is mindenki. Már aki nem sír. A vezetők a csapatra mutogatnak, a szurkolók mindenkire haragszanak, a játékosok örülnek, ha jobb klubba igazolhatnak, a szponzorok szempontjából minden vonzerejét elveszítette a klub.
Pedig ha eközben az NB I valamelyik csapata képtelen lesz teljesíteni az indulás feltételeit, s helyette a jobbik másodikként az FTC-t kérik fel, az bizony a játékosok és az edzők érdeme lesz. (Az már a magyar futball külön abszurduma, hogy az elmúlt évben tovább szegényedő Ferencváros miként kapott indulási jogot most, ha tavaly nem volt alkalmas az NB Ire…)
S ha valamikor, hát most visszajuthat(ott volna) a Ferencváros, mert a kizárás kiváltotta düh, a bajban egymásra találó fradisták összetartása sok energiát mozgósított. De ha most nincs, nem lesz feljutás, akkor vezető és edző legyen a talpán, aki ezt az elszegényedett, megalázott klubot visszavezeti az NB I-be. Pénz egyre kevesebb lesz, a jó játékosok menekülni fognak, a közönség elkeseredése nem fokozható tovább. A fradizmus oda jutott, hogy mint hajdan a görög többistenhiten és egyéb anakronisztikus vallásokon, szép lassan átléphet rajta a történelem…
Ma ennek a forgatókönyvnek sajnos nagyobb esélye van, mint bármi másnak.
