Harci rend

Az edző a pontosság híve. Ezt beszélgetésünkkor is bizonyította. A 48 éves szakemberrel szerdai bemutatkozásakor állapodtunk meg, hogy másnap délután kettőkor beszélgessünk. A tréner szinte másodpercre pontosan a megbeszélt időpontban jelentkezett: ő készen áll az interjúra. Nem hazudtolta meg önmagát, ragaszkodik azokhoz az elvekhez, amelyeket az egerszegi csapat házirendjében a bemutatkozásakor azonnal lefektetett. Ami azonban a magázást illeti, némi ellentmondásra lettünk figyelmesek. Elköszönésünkkor egy baráti „Tschüss”, vagyis szervusz hagyta el az edző száját…

Remélem, érzi benne az iróniát, ha azt mondom: diktáljon csak nyugodtan. Én pedig papírt, illetve ceruzát ragadok, és mindent szó szerint lejegyzetelek.

Mint ahogyan szerdai bemutatkozásakor a játékosoknak kellett tenniük a házirenddel.

Ez félreértés: nem mondtam a sajtótájékoztatón, hogy a futballisták vegyenek tollat a kezükbe, és minden egyes pontot jegyezzenek fel – válaszolta Szlavko Petrovics, jelezve, nem díjazza, ha tréfálkozni próbálnak vele. – Csupán azt hangsúlyoztam, hogy nagyon jól figyeljenek arra, amit mondok, mert nem vagyok hajlandó senki kedvéért sem megismételni.

Mindenesetre érdekes belépő volt. Nem emlékszem edzőre, aki székfoglalóját a házirend ismertetésével kezdte volna.

Tudja, hogy máris megosztotta a magyar futballközvéleményt? Az egyik fél azt mondja: végre egy szakember, aki megköveteli a rendet és a fegyelmet, a másik azonban azt, hogy butaság ilyet tenni, mert végül úgyis ön húzza a rövidebbet…

Hiszem, hogy rend és fegyelem nélkül nem működik semmi. Most ne csak a labdarúgásra gondoljon, és ne is pusztán a sportra. A hétköznapi életünk sem létezhet bizonyos szabályok nélkül. Jobb ezeket már az elején tisztázni, nehogy később valakit meglepetés érjen, hogy miként értelmezem a labdarúgók jogait és kötelezettségeit. Szerb származású vagyok, huszonnyolc éve Németországban élek, és immár a két nemzet felfogá-

sa keveredik bennem. Ennek az ötvözetnek veszem hasznát munkám során.

Vajon a magyar közeg és a magyar játékosok vevők erre a mentalitásra?

Az első napokban azt tapasztaltam, hogy mindenkinek sikerült megértenie, mit követelek. Szerintem nem lesz gond a labdarúgókkal. Profi módon végzik a dolgukat. Ám aki nem hajlandó elfogadni az előírtakat, vagy elégedetlenkedik, netán csak lusta, arra nincsen szükségünk a klubnál. Menjen inkább az amatőr bajnokságba, ott aztán azt csinálhat, amit akar. Nálunk azonban minden szabályszegés következménnyel jár. Rendet akarok magam körül. Aki apró kihágást követ el, pénzbírságra számíthat, de ha megtudom például, hogy az egyik játékosom a városban ittasan szédeleg, azonnal eltanácsolom.

Ha már szóba hozta az italt, Zalaegerszegen ebből már volt gond: szabad-e a bajnoki mérkőzést megelőző este sört fogyasztania a játékosoknak?

Miért lenne szabad?! Két nappal a mérkőzés előtt már szigorúan tilos alkoholt fogyasztani.

A kinevezése körüli hercehurca tipikusan magyaros történet. Ön külföldön régen bejelentette, hogy a ZTE új trénere lesz, miközben idehaza mindenki mindent cáfolt. Az elődje, Nagy Tamás menedzsernek hitte, mert a játékosok felől érdeklődött nála…

Áprilisban kerestek meg először zalai részről. Megtekintettem az együttes négy mérkőzését, majd részletesebben is informálódtam a játékosokról. Aztán leültünk tárgyalni, és mindenben megegyeztünk a vezetőkkel. Hogy közben mi zajlott Magyarországon, arról fogalmam sincs, és nem is az én dolgom. Azt is elismerem, hogy megfigyeltem a labdarúgókat, de nem azért, hogy eladjam őket. Nagy Tamás nagyon segítőkész volt, jó benyomást tett rám. Nem is sejtettem, kinek vagy minek hisz. Tizenhét éve vagyok az edzői pályán, és nem kívánok a későbbiekben sem menedzserként dolgozni.

Legutóbb a német Waldhof Mannheim csapatánál edzősködött, aztán másfél évre eltűnt. Hogyan leltek önre a zalai vezetők?

Nem tűntem el. Kettőezerötben lakást vettem Németországban. Eltartott egy ideig, mire sikerült felújítani. Közben részt vettem a német szövetség továbbképzésein, és élvonalbeli csapatok edzésmódszereit figyeltem. Pihentem, de nem restelltem tapasztalatokat gyűjteni. Jártam-keltem a világban. Elutaztam Brazíliába és Svédországba, hogy megnézzem más, számomra ismeretlen kultúrákban hogyan dolgoznak. Ahogy én tudom, a Zalaegerszeg elnökének, Nagy Ferencnek egyik németországi ismerőse még korábbról, Jénából ismert engem, innen a kapcsolat.

Fegyelem, összhang, harmónia és rend – erre épül az edzői hitvallása.

Nem tart attól, hogy meg nem értett külföldiként aposztrofálják majd, mint az MTK-beli edzősködése óta sikert sikerre halmozó holland Henk ten Catét?

Becsvágyó típus vagyok, a futball a mindenem. Ukrán származású feleségemnek is tudomásul kellett vennie, hogy számára csak a második hely jut az életemben. Mondtam neki, amíg tart a felkészülés, ne is látogasson meg, mert úgyis reggeltől estig dolgozom. Jól ismer már. Néha azt mondja, őrült vagyok. De a kérdésére válaszolva: nem félek. Olyan nincs, hogy a kemény munka nem vezet előbb-utóbb sikerre. Egyébként is hosszú távra tervezünk Zalaegerszegen. Nem szabad már az első idényben bajnoki címet várni a csapattól, csak két-három év múlva. Sokkal fontosabb, hogy addig ráleljünk arra az útra, amely nemcsak a magyar élmezőnybe, hanem Európába is vezethet. Elvárják tőlem, hogy ha apránként is, de kezdjünk el nyugat felé lépegetni. Ám mint az élet sok más területén, itt is adokkapok viszony áll fenn. Megosztom tapasztalataimat az együttessel, tudásom legjavát nyújtom a felkészítésekor, én pedig azt várom, hogy a csapat által jobban megismerjék a nevemet a kontinensen.

És ha három bajnoki mérkőzést követően nulla ponttal áll a Zalaegerszeg a tabellán?

Biztos vagyok benne, hogy nem lesz gond. Várjanak csak! Majd meglátják, sohasem adom fel. Mindig az utolsó leheletemig küzdök. Igazi harcos típus vagyok!

Na de ha a vezetők kedvüket veszítik az eredménytelenség láttán?

Ne álljon ilyen pesszimistán a dolgokhoz! Ha találok egy poharat, amelyben víz van, én azt mondom, félig tele van, nem pedig azt, hogy félig üres. Az optimista szemlélet határozza meg a munkámat is. Jóformán még el sem kezdtük a felkészülést, és máris azt rebesgetik, hogy sikertelen lesz a csapat. Ez hiba. És ha már a házirenddel kezdte… Megmondtam, nem szeretném, ha a játékosaim önbizalom nélkül, lógó orral lépnének pályára. Ehhez tartom magam.