első gól. Erre a szituációra nem nekünk, hanem a spanyol játékvezetőnek kellett volna felkészülnie, és érvénytelenítenie azt a bizonyos gólt. Emlékezzen csak, hogy a folytatásban hasonló szituációkban már sípolt, és a mi javunkra ítélt. És a helyzetkihasználás? Arra csak lehetett volna nagyobb hangsúlyt fektetni, hogy az adódó ziccereket legalább néha értékesítsék futballistáink. Két meccs, nulla gól... A klubokon kellene ezt számon kérni.
Bocsánat, a klubokon? Ön is klubedző volt, később pedig éppen az utánpótlással foglalkozott... De én most csak néhány napot tudok dolgozni a játékosokkal, kevés az időm, hogy az ilyen szituációkat a válogatott tréningeken kellő hangsúllyal gyakoroljuk. Egyébként a labdarúgók képességei, no meg a meccsrutin is beleszámít, felismerés kérdése, hogy az ezekhez hasonló helyzetekben ki-ki milyen megoldást választ. Nézze meg a norvég klasszist, John Carew-t, ő tudja, mit kell tenni ilyenkor. Őt képtelenek voltunk tartani.
Olyan fizikai adottságai vannak, amelyek meghaladják a mieink szintjét. Kinek kellett volna semlegesítenie? Juhász Rolandnak és Balogh Bélának is feladata lett volna, de ez lehetetlen vállalkozásnak tűnt. Mit gondol, lesz-e a szurkolóknak és a szakmának türelme a válogatottal szemben? Visszakérdezek: tud mondani olyan meccset az elmúlt évekből, amelyen jelentős sikert ért el a még fiatalítás előtt álló magyar válogatott?
A Lothar Matthäus irányította együttes 2–0-ra nyert Németországban. Edzőmérkőzés volt, ne feledje. Nekem sorsdöntő vébé- vagy Európa-bajnoki selejtezőt említsen. Nincs ilyen. Ezért mondom sokadszor, mi a máltai vereség után új időszámítást kezdtünk az MLSZ vezetőivel egyetértésben. Fiatal csapatot szerepeltettünk, amelynek még kevés a rutinja és a nemzetközi tapasztalata. Én felvállalom ennek az útnak minden buktatóját, és hittel vallom, a súlyos oslói kudarcot követően is van jövőnk. Erre gondoljon most mindenki. ½
