Di Luca bizonyított

A Giro d’Italia előtt sokan és többféleképpen vélekedtek a végső győztes kilétéről. Voltak, akik Gilberto Simonit, egyesek Damiano Cunegót, míg megint mások Paolo Savoldellit álmodták meg rózsaszínű trikósnak. Aztán jött egy olyan kerekes, Danilo Di Luca, akiről korábban azt tartották, inkább egynapos versenyző, és bár akadhatnak fellángolásai az Olasz körversenyen, nem lesz képes három héten keresztül jól tekerni.

Ebben az évben már nyert ProTour-versenyt (Liege–Bastogne–Liege viadal), 2001-ben és 2002-ben egy-egy, míg 2005-ben két etapgyőzelmet aratott a Girón. Hosszú távon azonban nem volt elég kiegyensúlyozott – eddig. Már a Giro elején magára húzhatta a rózsaszínű trikót három szakasz erejéig (a második, a negyedik és az ötödik etap után vezette az összetett versenyt), hogy aztán a 12. szakasz után már ne is engedje át senki másnak. Még a rettegett szakaszként beharangozott 17. etap során (ekkor tekertek fel a versenyzők helyenként 22 százalékos emelkedőn a Monte Zoncolanra) is biztosan őrizte vezető helyét, ezt követően pedig már mindenki tudta: csak saját maga veszélyeztetheti Giro-győzelmét.

Természetesen sikeréhez kellettek csapata „vízhordói” is, különösen sokat köszönhet Vincenzo Nibalinak, Andrea Noénak vagy éppen Franco Pellizottinak.

„Nyolcéves korom óta kerékpározom, nagy álmom vált valóra a Giro-győzelemmel – mondta diadala után Danilo Di Luca. – Tudom, sokan nem hittek abban, hogy képes vagyok megnyerni egy háromhetes versenyt, de most bebizonyítottam, hogy meg tudom csinálni. A viadal huszonegy napja alatt egyszer sem estem pánikba, mert minden egyes, korábban elvesztett versenyből tanultam.”

Ezek után adódik a kérdés: jöhet a Tour de France?

„Nem, nem indulok a Touron. Sem most, sem jövőre. Talán 2009-ben. Most a szeptemberi világbajnokságra készülök és persze arra, hogy jövőre ismét nyerjek a Girón.”