Minden az Olaj sikerét ígéri

Nem játszik Chauncey Leslie, nem játszik Marqus Ledoux, nem játszik Fodor Márton és jelen állás szerint Fodor Gergely sem. Vavra Péterrel kiegészülve ez az ötös kezdőként is kifuthatna a Tiszaligeti Sportcsarnok parkettjére körmendi mezben. Igen ám, de Leslie kórházban fekszik, Ledoux mankóra támaszkodva jár, az idősebbik Fodor talán beírható a tizenkettes keretbe, a fiatalabbik viszont biztos nem. Bár azt mondta, játszani akar. Ez a mentalitás vitte be a döntőbe az alapszakaszt a hatodik helyen záró Körmendet. A szív, a fanatizmus, a klub szeretete, a kosárlabda iránti alázat. Persze Sabáli Balázs edző már tudja, szombaton nem számíthat arra, hogy Fodor Márton a pályán segít a társaknak. De a többiek képesek arra, hogy pótolják sérült társaikat, a negyeddöntőben az Albacomp, az elődöntőben a Falco ellen egyaránt ötmeccsesre nyúló sorozatban már bizonyították. Igaz, a körmendiekre nézve nem éppen hízelgő a statisztika, amely a döntőbeli ellenféllel szembeni meccsek eredményeit rögzíti: legutóbb 2004. február 21-én verte meg a Körmend a Szolnokot. Akkor 90–88-ra nyert a mostani vendég, szintén vendégként. Azóta a körmendi mérleg az Olaj ellen: hétből semmi. Mindig, minden sorozatban, minden helyszínen a szolnokiak nyertek ebben a párharcban. Akkor is, amikor a most sérült játékosoknak még kutya bajuk sem volt. Legutóbb április 14-én, a Magyar Kupa döntőjében (80–67), ugyanabban a csarnokban, ahol ma is találkoznak.

A Szolnoknak nincs sérültje, megnyerte az alapszakaszt, otthon nem hibázott a rájátszásban, övé a pályaelőny, kiemelkedő egyéniségei vannak, akik egymás gondolatát is ismerik, mi több, ugyanolyan éhesek a sikerre, mint a körmendiek, és végül: ugyanolyan fanatikus a szurkolótábora, mint az ellenfélé.

Tehát minden a szolnokiak sikere mellett szól .

Csak az nem, ha el is hiszik...