Azért érdemes lenne tudni, miként birkózott meg a dübörgő honi egészségügy a futballjátékvezetők, a partjelzők, a negyedik bírók meg a meccsellenőrök körében járványosan jelenlévő halláskárosodás problémájával.
Említett urak évtizedek óta süketnek mutatkoztak, mint az ágyú, de legalábbis a fülük botját sem mozdították a lelkes lelátói huhogás/cigányozás/zsidózás/buzizás/anyázás etc. hallatán.
Ám amióta a futballban is zéró tolerancia a mérce, immár nincs az a hivatalos közreműködő széles e hazában, aki ne azzal a szent elhatározással indulna munkába: akár az emberi fül számára nem fogható nézőtéri ultrahanghullámokat is elcsípi, ha ezen múlik a futballunk becsülete, felvirágzása.
Persze tudjuk jól, a magyarnál nincs találékonyabb.
Ezentúl, ha rosszul áll az imádott csapat szénája, nem kell edzőteremben izzadni, trénerváltással bajlódni, játékoskeretet átalakítani. Elég lesz néhány fizetett fanatikusból álló, álcázott szabadcsapatot körbeküldeni, hogy huhogjon/cigányozzon/zsidózzon/buzizzon/anyázzon az ellenlábasok stadionjaiban, s máris egy csepp verejték nélkül meg lehet előzni a gyűlölt riválisokat. Hiszen biztosra vehető, a következetességéről híres MLSZ (az európai értékek védelmében, persze) vasszigorral csap le a rasszizmus-fészkekre. Márcsak, hogy méltó legyen az Újpest minapi megbüntetésével kiérdemelt miniszterelnöki vállveregetésre.
S ideális esetben egy szép napon aztán sem játékosokra, sem edzőkre nem lesz szükség.
Csak jönnek-mennek majd a szabadcsapatok, a szövetség Kánai úti székházában meg folyamatosan ülésezik a fegyelmi tanács, és vonja, egyre vonja le a pontokat, mígnem minden klub az underground tartományba csúszik vissza.
Hanem amíg ez a szép, új világ behömpölyög hozzánk, itt tornyosul a cui prodest kérdés. Mármint, hogy kinek az érdeke az efféle megvilágosodás a szövetségi agytrösztben? S hogy nem ez az ügyesen csomagolt érdek lépteti-e elő most főszereplővé az álló- és az ülőhelyi szektorok népét?
Vegyük észre: lesz még itt vidámság, móka, kacagás meg műveleti terület...