„Guten Tag, meine Damen und Herren! – kezdte hajnali
sajtóértekezletét az újdonsült bajnok, majd így folytatta pocsék németséggel az amúgy hamburgi lakos Csagajev: „Kimondhatatlanul boldog vagyok, hogy megvalósítottam nagy álmomat, világbajnok lettem a profik között is. Szeretném nagyon sokszor megvédeni a címemet!”
Meglepően jó állapotban vannak – mindketten…
Ez csak a látszat – legyintett Ruszlan Csagajev. – Nekem, például, a hatodik menetben megsérült a bal öklöm, lehet, hogy elrepedt a csont, látja, most is be van bugyolálva, rettenetesen megdagadt. S alapvetően balkezes vagyok…
Hol és hogyan készült a szinte lehetetlenre, az önnél negyven kilóval nehezebb, két fejjel magasabb Nyikolaj Valujev legyőzésére?
Schwerinben, edzőm, Michael Timm szülővárosában. A mester felállt egy zöldségesládára, hogy a fejünk egy magasságban legyen, így próbáltuk modellezni a Valujev-meccset. Plusz egy fél NBA-csapattal szparringoltam, hogy a nyakam beálljon arra a speciális szögre, amellyel egy 217 centis bokszolóra kell felnéznem.
Ennyi volt az egész?
Nem. Töviről hegyire elemeztük Valujev januári, bázeli meccsét, amelyen a harmadik menetben kiütötte Jameel McCline-t. Timm ott volt a St.Jakob Halléban, mindent látott,mindent elmondott nekem. Többek között azt is, hogy amikor Valujev elindítja a jobbegyenesét, védtelenül hagyja a fejét.
Milyen hosszú mérkőzésre készült?
Tizenkét menetesre. Ha az ember rövidebbre számít, balga módon azt hiszi magáról, hogy ki tudja ütni az ellenfelét – Valujevet különben sem igen lehet kiütni –, akkor kellemetlen meglepetések érhetik a tizedik menet táján. Így is elfáradtam a végére, képzelje el, mi lett volna, ha gyengébb az erőnlétem!
Minek köszönhette a győzelmét?
Annak, hogy most én voltam a jobb bokszoló. Egyébként az volt a taktika, hogy kiugraszszam Nyikolajt, s utána lekontrázzam. Ez – azt hiszem – a negyedik menettől kezdve egyre többször sikerült. Ellenfelem megtette nekem azt a szívességet, hogy támadott.
Mire a legbüszkébb?
Arra, hogy noha kétségbe vonták, meg tudom-e ütni egyáltalán Valujevet, nemcsak megütöttem, hanem le is győztem.
Mivel magyarázza, hogy az egykori Szovjetunióból származó bokszolók uralják a nehézsúlyt?
Remek alapokat kaptunk az amatőrök között, habár éppen Nyikolajnak nem volt amatőr pályafutása. Másrészt sokkal éhesebbek vagyunk a sikerre, mint a nyugatiak, egész egyszerűen a szegénységünk miatt.
Hol piheni ki a fáradalmait?
Hamburgban, a családommal. Sajnos a feleségem nem lehetett jelen a mérkőzésen, mert a második fiunkat várja, de most végre együtt lehetek vele és a hároméves Artur fiammal.
Mit csinál a keresett 550 ezer euróval?
Már a meccs előtt is mondtam, hogy szeretnék egy, a mostaninál nagyobb, kertes házat venni Hamburgban. Egyelőre ennyi az álmom.
Azt, ugye, tudja, hogy most egy ideig több pénzért bokszol majd, mint az este?
Sejtem… Főként, hogy Don Kingnek a címegyesítés a célja. Márpedig én szeretnék a királykategória vitathatatlan világbajnoka lenni.
Addig azonban könnyen lehet, hogy visszavágót kell adnia Valujevnek.
Ha egyszer legyőztem, sikerülni fog másodszor is!