A győztesek háromparancsolata

A FourFourTwo című magazinnak egykori angol BEKgyőztes futballisták beszéltek arról, hogy szerintük mi a „recept” a kontinens meghódításához.

1. Légy ott a pályán!

NIGEL SPINK, az Aston Villa 1982es megnyert BEK-döntőben becserélt tartalékkapusa: „Számomra a legnehezebb feladat a csapatba kerülés volt, hiszen akkor már öt éve az Aston Villában játszottam, de az első csapatban csak egyszer szerepeltem. A meccs előtt, pél

dául, amikor a szurkolók az első kapust biztatták a »Jimmy Rimmer csak egy van« rigmussal, mondtam is magamban: hála Istennek! Azt azonban nem gondoltam volna, hogy már a találkozó elején megsérül, és így nekem kell védenem a BEK-döntőn.”

2. Ne hagyd, hogy a hibák megzavarjanak!

JIMMY CASE, a Liverpool háromszoros (1977, 1978, 1981) BEK-győztes labdarúgója: „A hetvenhetes döntőn történt, hogy hátrapasszoltam Ray Clemence-nek, a labdára

azonban a Mönchengladbach játékosa, Allan Simonsen csapott le és gólt lőtt. Ettől meg is zavarodhattunk volna, de szerencsére nem ez történt, hanem talpra álltunk, és nyertünk három egyre.”

3. Maradj nyugodt a tizenegyeseknél!

ALAN KENNEDY, a Liverpool kétszeres (1981, 1984) BEKgyőztes futballistája: „Egy életre megtanultam, milyen fontos a futballban a higgadtság. A nyolcvannégyes finálén éppen a hosszabbítás utáni tizenegyesek következtek, amikor egyszer csak odajött hozzám Joe Fagan vezetőedző, és kérdezte, mi van velem. Elsőre nem értettem, mit akar, aztán leesett a tantusz: hiába voltam messze a legrosszabb büntetőrúgó a csapatban, valamiért mégis nekem kellett lőnöm az ötödik tizenegyest. Őszintén szólva azokban a percekben legszívesebben eltűntem volna a bolygóról, remegett a lábam, ráadásul az utolsó pillanatban gondoltam meg magam, és a szokásos irány helyett balra lőttem a labdát. A kapus azonban az ellenkező oldalra vetődött, mi pedig megnyertük a BEK-et.”