Gyurta Dániel visszatért!

Hol van már az a taxi? A kérdést egyre mérgesebben ismételgette péntek délután Gyurta Dániel. A versenyzőket szállító buszra az őrült dugó miatt nem akart felszállni (Cseh Laci megtette a 200 gyors előtt – másfél órát aszalódott egy maximum kisgyermekek számára kényelmes ülésen…), jobban bízott egy furfangos taxisban. A megbeszélt időben azonban sehol sem volt az autó, eltelt két perc, öt perc, negyedóra, olimpiai ezüstérmes úszónkat Kerékjártó Tamásnak kellett nyugtatgatnia. Az egyre kényelmetlenebb helyzetet a versenyzőinken feszülő nemzeti szerelés mentette meg. Pontosabban egy Melbourne-ben élő fiatalember, aki meglátva a türelmetlenül toporgó, pirosfehér-zöld ruhába öltözött fiatalokat, párbeszédet kezdeményezett a kocsijából.

– Sziasztok, magyarok vagytok?

– Igen, helló – válaszolta Gyurta Dani.

– Elvigyelek valahova benneteket?

– Megköszönnénk, de gyorsan, mindjárt kezdődik a világbajnoki döntőm.

Kint élő honfitársunknak kis híján leesett az álla, majd magához térve a cselekvés mezejére lépett: amint beültek az autójába úszóink, rátaposott a gázpedálra. A lábát – köszönhetően a taxisokat megszégyenítő helyismeretének – nem is nagyon vette le róla a Melbourne Parkig…

Hát így készült pályafutása egyik fontosabb fináléjára a 18. életévét majd csak májusban betöltő mellúszónk. Nyilván az amerikaiak is így szoktak…

A megpróbáltatásoknak mindazonáltal a medencében nyoma sem volt! Gyurta Dániel az egyes pályán parádésan úszott, 50-nél, 100-nál és 150nél is jobb volt a részideje, mint azon az emlékezetes athéni napon. Az utolsó ötvenen azonban elmaradt a messze földön híres Gyurta-hajrá (talán ha nem lett volna beteg a vb előtt…), ám így is 2:11.62-ig jutott, s lett hatodik. A 2:10.75-ös legjobbját tehát nem tudta megközelíteni, de ezen a versenyen még butaság volna ezt számon kérni rajta. Az, hogy a sokak által már eltemetett ifjú 2:12 percen belül teljesítette a távot, a rövid pályás Eb-aranyat követően újabb válasz a kétkedőknek, s egyértelmű jel: Gyurta Dánielt nem szabad temetni, továbbra is a magyar úszósport egyik legnagyobb reménysége, értéke!

„Elmondhatatlanul boldog vagyok – ölelte gyakorlatilag a keblére a világot a futam után. – Az edzőm, Széles Sándor által előírt időnél három tizeddel jobbat úsztam, hosszú idő után újra sikerült átlépnem a 2:12-es határt. Százötvenig minden rendben volt, élveztem a versenyt, azt azonban bevallom, az utolsó ötven már nem esett annyira jól. A továbbiakban sokat fogok dolgozni azért, hogy még jobb legyek. Meg kell mondanom, a mai este után lélekben sokkal, de sokkal könnyebb lesz majd újból nekiugrani a kemény munkának.”

Figyeljünk tehát erre a fiúra, megéri! Például a nyári junior Eb-n…

A számot amúgy a beteg amerikai, Brendan Hansen távollétében gyakorlatilag ellenfél nélkül nyerte meg Japán egyik legnagyobb sportolója, olimpiai bajnoka, Kitadzsima Koszuke. Nem túlzás, „szétszedték” őt hazája tévései, rádiósai, újságírói.

„Ő egy hős!” – jelentette ki érdeklődésünkre az egyikük, és gyanúsan csillogtak a szemei… Mint ahogy a női 100 gyors után a vb-csúccsal (53.40) diadalmaskodó ausztrál Lisbeth Lentonnak is.

„Ezt el sem hiszem, álmomban sem gondoltam volna” – mondta 10 ezer megrészegült szurkolója előtt a könnyeivel küszködve. No igen, 100 pillangó, 100 gyors, 4x100-as gyorsváltó, három arany, őrületes, hogy mik vannak. Ráadásul az auszik ezen a napon is el voltak kényeztetve: a 100 után 200 mellen is Leisel Jones fejére került a korona, és ha gonoszak akarunk lenni, úgy is fogalmazhatunk, a mezőnyből valójában senki sem érdemelte meg az udvarhölgy titulust, hiszen a holtversenyes két második helyezett (a brit Kirsty Balfour és az amerikai Megan Jendrick) 4.1 másodperccel (!) maradt el tőle. Nem mellékesen Kovács Ágnes hétéves, 2:24.03-as Európa-csúcsa sem forgott veszélyben. És ha már szóba került bajnoknőnk, hadd bátorkodjunk kijelenteni: hiányzik. De nagyon!

Ami viszont nem maradt el, az az újabb két világrekord: férfi 200 háton Ryan Lochte 1:54.32vel adta át a múltnak a második helyen beérkező amerikai honfitárs, Aaron Peirsol 1:54.44-es csúcsát, majd ugyanő a 4x200as gyorsváltóban Michael Phelps, Klete Keller és Peter Vanderkaay társaságában az Ian Thorpe vezette ausztrálok 2001ből származó, 7:04.66-os idejét szárnyalta túl 1.42 másodperccel. Tizenegy világrekordnál járunk – kilencet az Egyesült Államok versenyzői úsztak. Tudnak valamit…