„Úgy szaladtál el, mint egy nyúl, és úgy tértél vissza, mint egy disznó” – idézi az egyik hétfői lap az Intertábor rigmusát, amellyel vasárnap az ősi rivális Milan színeiben pályára lépő exinteres Ronaldót „köszöntötték” a derbin. A brazil csatár gólja ugyan még a döntetlenhez is kevésnek bizonyult – a mérkőzést az Inter nyerte meg 2–1-re Julio Cruz és Zlatan Ibrahimovic góljával –, a vasárnapi összecsapást követően mégis mindenki Ronaldo játékáról beszél. A 99-es számú dresszben játszó Milan-csatár az Inter drukkereitől kapott hideget-meleget (persze inkább hideget), Ronaldo minden egyes labdaérintését harmincezer drukker éles füttykoncertje kísérte. Hogy az általános szidalmak érték-e el a hatásukat, nem tudni, ám tény, hogy a „Fenomén” – kétségtelenül látványos gólját nem számítva – gyakorlatilag észrevétlen maradt.
És ha már szóba került a sztár állandó jelzője, jegyezzük meg, hogy Milánóban a meccs után ideiglenesen átruházták az Inter egyik legjobbjára, a győztes gólt szerző Zlatan Ibrahimovicra. Az általános vélemény szerint vasárnap délután a két csapat közötti különbséget gyakorlatilag a két csatár teljesítménye közti differencia jelentette.
„Nehéz összehasonlítani a két játékost, mert Ronaldo jóval idősebb Zlatan Ibrahimovicnál – értékelt a meccs után Roberto Mancini, az Inter vezetőedzője. – Úgy vélem, utóbbi játékosban sokkal inkább megvan a fejlődés lehetősége. Tisztelem Ronaldót, mégis boldog vagyok, hogy nem ő, hanem a svéd játszik az Interben.”
Tegyük hozzá, a fenti mondattal hétfői nyilatkozata alapján Ronaldo is teljes mértékben egyetért.
„Rengetegen szidtak meccs közben, sokan az édesanyámat és a családomat is bántották – emlékezett viszsza a kék-fekete tábor „szurkolására” a csatár. – De hülye emberektől mit lehet várni? Ugyanakkor a volt csapattársaim kifejezetten kedvesen fogadtak, és éreztem, hogy a barátságos gesztusaik őszinték. Én is nagyon tisztelem őket, ez az Inter valóban érdemes a bajnoki címre, mi pedig harcolunk tovább a negyedik helyért.”
Ronaldo vasárnapi fellépése hálás témája az olasz lapoknak, amelyek a sztár minden egyes mozdulatát, megnyilvánulását nagyító alatt vizsgálják – nem feledve el a gólja utáni „Na, most fütyüljetek!” mozdulatot, a Júlio Cesar kapusnak adott fricskákat és a két mezcserét (a szünetben Luís Figo, a lefújás után Marco Materazzi kapott egy XXL-es Milan-trikót).
Utóbbi, a Matrixnak becézett és – különösen a vb-döntőbeli Zinedine Zidane-affér óta – rendkívül népszerű Inter-védő az ajándék átvétele után a sajtósokat azért figyelmeztette, egy pillanatig se gondolják, hogy megbocsátott Ronaldónak.
„Igen, mezt cseréltem vele a meccs végén, de a pályán nincsenek barátok: az én szememben ő áruló. Ettől függetlenül számos közös emlékünk van az együtt töltött interes időkből” – hangzott Marco Materazzi szokatlan köszönömje a mezért.
A Milan új sztárját egyébként még a csapat szurkolói is ellentmondásosan kezelik: akad, aki imádja, és olyan is, aki a klubtörténet egyik legnagyobb hibájának tartja a 30 éves támadó szerződtetését.
„Öreg és dagadt” – szólt a magát
piros-fekete fanatikusnak valló taxisofőr sommás véleménye, aki az Inter elleni gólt sem fogadta el ellenérvnek – egy vállrándítás kíséretében csak annyit reagált rá: „Hát igen, néha betalál.”
Ez utóbbi megjegyzés azonban hízelgő is lehet Ronaldóra nézve. Mert hol van egy ember vállrándítása harmincezer Inter-fanatikus füttye mellett?