Bizsereg a talpa?
Persze! Néhány óra múlva megtudom, milyen is a Champ Car-versenygép!
Már napok óta tart a készülődés, alig várom a tesztet – lelkesedett Baumgartner Zsolt.
Gondolom nem érte váratlanul, hogy a Minardi USA Team megkereste, hiszen a pletykák már hónapok óta arról szóltak, hogy Amerikában folytatja pályafutását.
Tény, hogy Paul Stoddart már hosszabb ideje fontolgatta egy Champ Car-istálló megalapítását, és azt is tudtam, ha végre összejön, biztosan szán majd nekem valamiféle szerepet a csapatban. Az egész annyiban volt váratlan, hogy nem tudtam, mikor következik be. Az utóbbi időben már napi kapcsolatban voltunk Paullal, és örülök, hogy eljöhettem, mert így nagyobb esélyem van arra, hogy versenyezhessek.
Pontosan milyen szerződést kötött?
Én vagyok a csapat tartalék pilótája, ez azt jelenti, hogy én körözök az autóval a teszteken, és bármilyen szerepet szánnak nekem – például a Formula–1-es kétüléses programban –, annak a kérésnek is eleget teszek. Úgy fogalmaznék: mindenben az együttes rendelkezésére állok, akármilyen minőségben van szükség rám.
A hírek szerint a csapatnak pillanatnyilag nincs második számú pilótája, Robert Doorbos mellett csak ön a fix pont.
Elképzelhető, hogy ha nem jelentkezik olyan versenyző, aki pénzt is tud hozni a csapatnak, önnel kezdik el az idényt?
Nem tudom, bármi megtörténhet. Számomra már az is óriási eredmény, hogy eljöhettem ide. Kéznél vagyok, és ha tényleg úgy adódik, hogy nem lesz pilótájuk, benne van a pakliban, hogy esetleg a versenyeken is szerephez jutok. Őszintén szólva elég furcsa ez a helyzet, hogy a csapat idény előtti utolsó tesztjén Roberten és rajtam kívül nincs itt más, de végül is van még néhány hét az idény rajtjáig, az időbe belefér versenyzőt találni.
Gondolom, nem bánná, ha nem találnának...
Rajtam nem múlik, ha versenyezni kell, nem fogok elfutni.
A világért sem szeretnék a zsebében turkálni, de egy éve azt mondta, csak akkor versenyez Amerikában, ha nem kell szponzorokat vinnie a csapathoz. Gondolom, most nem kellett.
Már régebben eldöntöttem, hogy ha bármilyen módon is szerephez jutok Amerikában, ragaszkodom hozzá, hogy ne az én dolgom legyen a szponzorok megkeresése, mozgósítása. Ennek az volt az egyik következménye, hogy két éven keresztül nem versenyeztem.
Hogyan teltek első napjai Amerikában?
Először a csapat indianapolisi székhelyére utaztam, ahol elkészítették a versenyülésemet – itt más technikát használnak, ezért jóval tovább tartott, mint a Formula–1-ben, körülbelül két napig. Aztán a csapat elindult Laguna Secába, most pedig itt vagyunk, és elkezdjük a tesztelést.
Milyen a hangulat?
Nagyon közvetlen a légkör, inkább a Formula–3000-es időszakra emlékeztet, nem az F1-esre. Annak ellenére, hogy a teszt körül is óriási a felhajtás, és nagy iránta az érdeklődés, sokkal több embert engednek be a boxutcába, mint a száguldó cirkuszban. A hangulat nagyon jó, nincsenek zárt boxok, titkolózások, a csapatok simán belelátnak egymás életébe.
Találkozott már ismerőssel? A volt Formula–1-es – vagy oda visszatérni készülő – pilóták közül jó néhányan választották ezt a sorozatot.
Tegnapelőtt beszélgettem Sebastien Bourdais-val, akit még a Formula–3000-ből ismerek, itt pedig már három bajnoki címet szerzett. Elmondta, hogy ez az autó sokkal nehezebben vezethető, mint az F1-es. Körülbelül hatszáz kiló, ami azt jelenti, hogy még a kétüléses F1-esnél is nehezebb, vagyis lomhább, nehézkesebben mozgó autó. A motorja is másként reagál, hiszen az erőforrása turbós, úgyhogy jó néhány újdonságot kell majd megszoknom. Nagyon kíváncsi vagyok.
Mit vár öntől a csapat?
Egyelőre azt kérték, hogy próbáljam minél jobban megismerni az autót, és a tapasztalataim alapján a lehető legjobban hangoljuk be. A csapatfőnök, Paul Stoddart régóta ismer engem, tisztában van a múltammal, tudja, hogyan vezetek. Megtisztelő, hogy a sok jelentkező közül engem választott, hiszen rajtam kívül még jó néhány pilótával dolgozott együtt anno a Minardinál.
Mindez azt jelenti, hogy Amerikába költözik?
Nincs arról szó, hogy itt kellene laknom. Igaz, hogy itt úgynevezett turnusok vannak: egy hónap alatt lemegy háromnégy verseny, utána pedig hosszabb szünet. Ezekben a szünetekben biztosan hazamegyek majd. No és persze vannak versenyek Kínában és Európában is. Három sűrűbb, egy hónapos ciklusra számíthatunk, akkor nem megy haza senki, egyik versenyről a másikra együtt utazik az egész karaván, de az év többi része nem annyira zsúfolt. Persze mindezt csak hallomásból tudom, már alig várom, hogy saját bőrömön is megtapasztaljam, milyen is a Champ Car-sorozat.