Marcus Grönholm vasárnap ötödször diadalmaskodott a Svéd ralin, a hét végén pedig már újra autóba ül (persze a világbajnoki mezőny többi tagjával együtt), hogy a karlstadtihoz hasonló körülmények között – vagyis havon és jégen –, Norvégiában bizonyítsa gyorsaságát.
– A svédországi fagyoskodás után a változatosság kedvéért Norvégiában is fölöttébb hideg lesz. Mennyire zavarja ez a ralisokat? – A szimpla hideghez hozzászoktunk, de a vasárnapi mínusz huszonkét fok még engem is meglepett. Az autóban belül és kívül is minden havas-deres volt, a lábam pedig a talpmelegítő párnák ellenére majd lefagyott, alig éreztem a pedálokat. Bevallom, ennél azért enyhébb időjárást is el tudnék képzelni a mostani hétvégére.
– Tud valamit a norvég pályákról? – Gyakorlatilag semmit. Pontosabban csak annyit, amennyit a szóbeszédből leszűrtem. De ezzel, azt hiszem nem vagyok egyedül a mezőnyben. Beszélgettem Petter Solberggel, még ő sem tud róluk túl sokat, pedig norvég!
– Ilyen esetekben különös jelentősége van a pályabejárának, nemde? – Persze. Kétszer mehetünk végig a pályákon, és már elsőre annyira meg kell tanulnunk őket, amennyire csak lehetséges. A precizitás alapvető, a lehető legrészletesebben kell felírni a pályával kapcsolatos összes információt, hiszen mindössze egy lehetőségünk van arra, hogy ellenőrizzük és esetleg javítsuk.
– A várható nehézségek ellenére is lelkesnek tűnik a viadallal kapcsolatban. – Miért ne lennék lelkes? Szeretem a havas versenyeket, és általában jól is szoktam menni rajtuk. Mivel a pályákat senki sem ismeri, egyenlő esélyekkel vágunk neki a küzdelemnek, aztán meglátjuk, ki mire jut. Én természetesen nyerni szeretnék.