A nicosiai Rasibi Stadion hátsó füves pályáján megtartotta idei első edzését Várhidi Péter. A szövetségi kapitány sárga megkülönböztető trikóban álldogált a pálya közepén, és szinte az egész tréninget hangos szóval irányította végig. Az edzést követően aztán újra nekikezdett az eső zuhogni, így amíg a játékosok fürödtek, mi a stadion egyik különtermében faggattuk a szövetségi kapitányt.
– Nem volt könnyű edzőpályát találni… – Alaposan meglepett minket az itteni zord időjárás – vágott bele Várhidi Péter. – De nem sokat problémáztunk ezen, nem állt semmiből buszra pattanni, és átruccanni Nicosiába. A tervek szerint úgyis jövünk még ide, a torna döntőjét ugyanis itt rendezik.
Ki kell tartani a fiatalok mellett
Várhidi Péter nyugodt, mert történjék bármi most Cipruson, ezt a fiatal csapatot nem az eredményekbôl kell még megítélni
Czagány Balázs
Várhidi Péter nyugodt, mert történjék bármi most Cipruson, ezt a fiatal csapatot nem az eredményekbôl kell még megítélni
– Ehhez ma este Ciprust kellene legyőzni. Az eredmény vagy a játék lesz fontosabb? – Természetesen nyerni szeretnénk a házigazdák ellen, de ezúttal valóban nem az eredményen lesz a fő hangsúly. Ez a két mérkőzés fontos támpont lesz a jövőt illetően. A Kanada elleni mérkőzésen ráléptünk egy útra, amelynek elsődleges célja, hogy megtaláljuk azokat a fiatal játékosokat, akik a jövő válogatottját alkothatják, ez a ciprusi torna pedig a lehető legjobban beleillik ebbe a programba. A bő keretbe nevezett labdarúgók alkotják jelenleg a magyar labdarúgás krémjét, és a ma esti mérkőzésen legalább feltérképezhetem, hogy ki mennyire érett már a játékra. Még akkor is, ha Ciprus jelen pillanatban jobb csapat, mint a miénk.
– Azért valljuk be, furcsa ezt hallani. Komolyan mondja, hogy a magyar futball eljutott oda, hogy a ciprusi válogatott nagyobb erőt képvisel, mint a miénk? – Sajnos igen. Nincs mese, el kell ismernünk, hogy a ciprusi válogatott jelen pillanatban jobb, mint a magyar. Elég, ha csak megnézzük, az utóbbi időben milyen eredményeket értek el, legyőzték ugye az íreket, a németek örültek, hogy egy pontot el tudtak rabolni Ciprusról. Amíg nyolc-tíz évvel ezelőtt az volt a kérdés, hogy három vagy öt góllal verjük meg őket, most már teljesen mások lehetnek a céljaink. El kell ismerni, a ciprusi futball elszaladt mellettünk, úgyhogy a győzelem bravúr lenne.
– És ön szerint mi lehet ennek az oka? Jobbak a körülmények vagy esetleg tehetségesebb játékosok születnek manapság arrafelé? – Nem. Egyszerűen ők tíz évvel ezelőtt elkezdték tudatosan építeni a futballjukat, és mi most épp ezzel a tíz évvel vagyunk lemaradva. Emiatt nagyon dühös vagyok, és ezért mondom, hogy a magyar futballnak sincs más választása, mint kitartani a jelenlegi csapat mellett.
– Elképzelhetőnek tartja, hogy a közvélemény néhány vesztes mérkőzés után mégsem lesz elég türelmes, és máris az önök fejét követelik? – Itt nemcsak a szurkolóknak kell türelmesnek lenniük, hanem a csapat körül dolgozóknak, a médiának és szinte mindenkinek. Most mondja meg, ha mondjuk egy év múlva ismét félbehagyjuk a megkezdett munkát, akkor mi lesz? Kezdjünk megint mindent a nulláról? Ennek csak az lenne a vége, hogy a mostani tízéves lemaradásunk csak tovább nőne. Ennél tehetségesebb labdarúgók, mint akik a mostani generációt alkotják, nem születnek Magyarországon.
– Az edzésen Kanta József és Sándor György többször is helyet cserélt a kétkapus játéknál. Melyikük kezd Ciprus ellen? – Habár Kanta József a magyar mezőnyben valóban nagyon jól mozog, a tréningen is ügyes dolgokat csinált, ám Sándor György a védekezésben és a játékban is jobban részt tud venni. Sok labdát szerez, ami nagyon fontos lesz.
– Ki lehet a csapat vezére? – Gera Zoltán és Végh Zoltán. Nekik minden adottságuk megvan hozzá, hogy összefogják a csapatot. Gera Zolival most találkoztam először edzőként, de enynyi idő alatt is megismertem anynyira, hogy észrevegyen, igazán alkalmas erre a pozícióra. ---- & ---- &
