A végig remeklő beállós csalódottan tér haza

A veszprémiek csupa izom játékosa már a felkészülés idején is a keret egyik oszlopa volt, és a németországi tornán szintén gyakran volt az ő kezében a karmesteri pálca, holott nem irányítója, hanem beállósa az együttesnek. Az irányítói szerepkör Gál esetében nem is a szó sportszakmai értelmében gondolandó, inkább azt jelenti, hogy tapasztalata, tudása, versenyszelleme és egész mentalitása révén magával tudta ragadni mind fiatalabb, mind pedig rutinosabb társait. Olykor heves indulatokat váltott ki belőle, amikor az edzésen, a felkészülési mérkőzéseken, de különösen a világbajnoki meccseken lazítást, hanyagságot, nyegleséget, netán fegyelmezetlenséget vett észre.

„Igyekeztem már a felkészülésre a lehető legjobban összeszedni magam, ami nem is volt annyira könnyű, ugyanis meglehetősen fárasztó bajnoki és Bajnokok Ligája-meccseken kellett helytállnom – mondta Gál Gyula. – Ugyanakkor tudtam, és ezt a többiekkel is megbeszéltem, hogy a sikeres világbajnoki, azzal pedig az olimpiai szereplésért ki kell bírnunk a megpróbáltatásokat. A kerettagok többsége szerintem hasonlóan gondolkodott, becsülettel dolgozott, és a mentalitásával sem volt gond.”

A játékos szavait igazolták a kieli csoportmérkőzések, amelyeken az esélyesebb Dániát, valamint az erős Norvégiát is legyőzte Skaliczki László szövetségi kapitány csapata. A középdöntőben még a csehekkel szemben is két pontot gyűjtött az együttes, majd sorozatban jöttek a fiaskók.
Amikor a megtorpanás okairól kérdeztük a beállóst, elsőként azt említette meg, hogy néhány játékosunk fejében zavar támadt a vb-n.
„Ez azt jelenti – magyarázta Gál –, hogy hiába volt a jó erőnléti és taktikai felkészülés, ha néhány társam nem tudta feldolgozni és értékelni, mennyire fontos a világbajnoki szereplés. Talán megzavarta őket a torna különleges légköre, néhány külső körülmény, valamint a legjelentősebb nemzetközi tornák semmi máshoz sem hasonlítható hangulata. Szem elől tévesztették közös célunkat, inkább más, kevésbé fontos dolgokkal foglalkoztak. Emiatt a csapat várt és remélt sikerei elmaradtak, végül pedig meg kellett elégednünk a kilencedik helyezéssel.”

Érdekes, hogy Gál a gondok ellenére is többnyire egységesnek érezte a keretet, mert a játékosok a legnehezebb pillanatokban öszszefogtak, egy emberként harcoltak, és többségük a tudása legjavával igyekezett a csapat hasznára lenni.
„Azért vegyesek az érzéseim, mert a horvátok és a spanyolok ellen némi kishitűséget éreztem az együttesben – folytatta a beállós. – Tudom, hogy a horvátok olimpiai bajnokok, a spanyolok pedig világbajnoki címvédők, mégis volt esélyünk velük szemben. Ha valamelyikük ellen sikerült volna pontot szereznünk, nem marad a döntés az oroszokkal vívott meccsre, amelynek hajrájára rettenetesen elfáradtunk, de még így is hajszálnyira álltunk a negyeddöntőbe jutástól.”
A körülmények (szállás, étkezés, utazás) nem befolyásolták jelentősen a magyarok teljesítményét, de Gál szerint a csapatok kiszolgálásának minősége elmaradt attól, amit a rendezők ígértek, és aminek óriási volt a hírverése.

„A leginkább azon lepődtem meg, hogy a világbajnoki címre is esélyes ellenfeleink, a horvátok, a spanyolok és az oroszok nem nyújtottak kiemelkedő teljesítményt a középdöntőben – vélekedett Gál Gyula. – A dánok előtt viszont le a kalappal, mert akkor sem adták fel, amikor pont nélkül érkeztek a középdöntőbe. Lelkesedésüket, mentalitásukat csak irigyelhetjük. Nekünk is harcosan, jó szellemben kellett pályára lépnünk az utolsó találkozón Szlovénia ellen, és ez nem volt könnyű az oroszok elleni bukás után. Ugyanakkor tudtuk, hogy a kilencedik helynek a jövőben értéke lehet a kissé bonyolult rendszerű olimpiai kvalifikáció szempontjából.”

Gál szerint két csalódott gárda mérkőzött meg Hamburgban, és az döntött, hogy Magyarország jobban összeszedte magát, mint Szlovénia, amely azonban így is erős vetélytárs volt.

„A hogyan tovább kérdésre azt tudom mondani, hogy a csapatnak mindent meg kell tennie Pekingért, de arra most nem tudok válaszolni, hogy a továbbiakban szerepelek-e a válogatottban, amelynek reálisan nézve a negyeddöntőbe kellett volna jutnia” – mondta Gál Gyula, a magyar keret egyik legjobbja. ---- K ---- A