Csalás helyett szórakoztatást!

A német szakírók nem bántak kesztyűs kézzel hazájuk labdarúgásával, nem fukarkodtak a peszszimista megjegyzésekkel az őszi fordulók értékelésekor. Írásaikból nem elsősorban a boszszúság, inkább az aggodalom volt érezhető, és kiderült: a szerzők nem látják borúsan a Bundesliga helyzetét, csupán féltik szeretett sportágukat. A vezérfonal mindenütt közös: a remekül sikerült hazai rendezésű világbajnokság után a látottaknál többet vártak, többre vágytak…

Minderről egy igazi bennfentest, a Kicker című német sportújság főszerkesztő-helyettesét, Klaus Smenteket kérdeztük, és egyben biztattuk, ossza meg velünk, mit gondol az elmúlt fél évről, illetve milyen reményekkel tekint az előttünk álló időszakra.

„Természetes, hogy nagyok voltak az elvárások a világbajnokság után – szögezte le már az elején Klaus Smentek. – A nézők nagyon fellelkesültek a válogatott szereplésén, de ők a bajnokságban is a mérkőzéseken való személyes jelenlét élményét igényelték, nem a tökéletes játékot. A nyári torna találkozóit sem a magas technikai színvonal, a rafinéria és a fineszesség jellemezte, hiba lett volna ezeket a Bundesliga mérkőzésein keresni. Nem mindig az a fontos, mi zajlik a zöld gyepen. Csodálatos stadionjaink vannak, amelyeket színültig megtöltenek a szurkolók: családosok, egyedülállók, idősek, fiatalok – mind-mind szórakozásra vágynak.”
No és persze olyan kedvencekre, akikért érdemes hétről hétre kimenni a stadionokba. Mert bizony nem mindig elég a sör és a virsli, játék és eredmény is kell.

„A financiális lehetőségek korlátozottak, ám törekedni kell minőségi labdarúgók szerződtetésére – mondta a főszerkesztő-helyettes arra a felvetésünkre, hogy közepes képességű légiósok özönlötték el a Bundesligát. – A másik járható út a saját nevelésű fiatalok csatasorba állítása. Bebizonyosodott, erős a német utánpótlásképzés. Tehetségeink azonban gyakran elkallódnak, az eredménykényszer miatt nincs bátorságuk az edzőknek szerepeltetni őket, pedig a szurkolók a fiatal honi játékosokkal könnyebben azonosulnak. Be kell látni: globalizálódott a labdarúgás, az európai határok eltörlése a futballpályákon is sokszínűséget eredményezett.”

Diego, Roy Makaay, Lincoln, Mario Gomez – a Werder, a Bayern, a Schalke és a Stuttgart üdvöskéi. Ám Klaus Smentek nem őket emeli ki, hanem arra buzdít: vegyük észre a kevésbé látványosan futballozó labdarúgókat is.

„Torsten Frings, Per Mertesacker és Tim Borowski is kiérdemelte, hogy beszéljünk róluk – kezdte a felsorolást az újságíró. – Idetartozik még Philipp Lahm is, ám nem véletlenül említettem először a Werder Bremen válogatott játékosait. Az őszi szezon legnagyobb meglepetése a brémai csapat volt közönségcsalogató támadójátékával. És bár a Bayernnel mindig számolni kell, a bajnokságot a Werder nyeri meg, mert megérdemli. Kellemes csalódás volt az újonc Aachen és a biztos kiesőjelöltként emlegetett Arminia Bielefeld játéka is. Kiábrándulást jelentett azonban a Hamburg teljesítménye, és hogy a játékosok egyre többször próbálják megtéveszteni a játékvezetőket, illetve becsapni a nézőket. Soha ennyi csalás, átverési kísérlet, műesés nem volt a német bajnokságban, mint most. Szigorúbban kellene ezeket a labdarúgókat büntetni, sárga lap helyett rögtön kiállítással. Mert csak a tiszta játék a jó játék.”



---- F ---- B