Nem balhéztak, inkább futottak

Miért nem folytatódhatott a sikersztori?

Hogyan alakult ki olyan helyzet néhány hónap leforgása alatt, hogy a májusban még táncra perdülő, éneklő, Vidi-sálakat lobogtató szurkolók mára legszívesebben tüntetnének?

Aki járt az újjáépített Sóstói Stadionban, pontosan tudja: nekünk, magyaroknak olyan ez, jóval szerényebb kivitelben, mint a Milanello. Itt minden megvan, amire egy profi futballcsapatnak szüksége van: gyönyörű lelátók, kényelmes székek, lelkes szurkolótábor, irigylésre méltó műfüves pálya, mellé három, fűvel borított edzőpálya, hazai szinten erős játékoskeret és tiszteletre méltó múlttal büszkélkedő vezetőedző.

Ez most az FC Fehérvár.

A tavalyi kupagyőztes és bajnoki bronzérmes. Illetve ez lenne, ha...

A haragos hangok helyett hangos tapsolás

„Mondja, kérem, lesz sztrájk?”

A kérdés jogosnak tűnt, pedig a fröccsrajongó mesterember külsejű férfi még véletlenül sem tűnt bennfentesnek. Ő is az edzés kezdetére várt, s ha már ott volt, legalább fél órán át nézte a hangulatos székházban elhelyezett fotókat, Csongrádi Ferenc, Májer Lajos, Szabó József, a Disztl fivérek s a többiek, az 1985-ös UEFA-kupa-döntős együttes tagjainak képeit. Aztán egy pillanatra megállt egy üres tabló előtt, amelyen nagybetűkkel ott állt, hogy íme, ide kerül majd Fehérvár történetének első NB I-es bajnokcsapatának tablója.

„Mondja, kérem, lesz sztrájk?”

Ekkor még nem lehetett tudni.

A játékosok jöttek egymás után, kipihent arccal, elegáns autókkal, gyönyörű, fekete Audi sportkocsival, aztán megérkezett a horvát edző, Marijan Vlak is, és az öltöző elnyelte valamennyiüket. Az első tréningre gyülekezett a fehérvári csapat – élénk érdeklődés mellett. Tévéstábok, újságírók vártak a szenzációra. Hátha elegük lesz a futballistáknak, hátha azt mondják majd, köszönik, viszlát, csak várnak itt hónapok óta a pénzükre, de fizetések helyett már-már követhetetlen balhékról hallani. Aztán egyszer csak taps, előbb halk, ütemes, majd később már hangos vastaps hallatszott az öltözőből. Néhány pillanattal később előbukkant két enyhén meghatott férfi, Ulbert Tibor kapusedző és Németh Zoltán pályaedző, akiktől már elköszöntek, s akik búcsúzni jöttek, hogy meg se álljanak Sopronig.

Disztl László is segít, hogy jobb legyen a játék

Kik követik őket?

Mert sok mindent hallani, hogy kiárusítják a legjobbakat, csökkentik a költségvetést, ifistákkal töltik fel a keretet – hogy ilyen-olyan megszorító csomagokkal próbálják túlélni a válsághelyzetet. Mintha ismerős lenne mindez a magyar futballban. Az ígéretek szerint az FC Fehérvár pedig gyaníthatóan végigjátssza a tavaszt, ám kérdés, milyen csapattal.

A városban – ha a futballra terelődik a szó – azt beszélik: a játékosok november óta nem kaptak egy fillért sem.

De most nincs sztrájkhangulat. Edzenek a fiúk. A Fehérvár zömmel ifijátékosokból álló kerete Marijan Vlak vezetőedző rövid eligazítása után indul az edzőpályára. Vannak közöttük új fiúk, például hárman a Honvédból, Baranyai Tibor, Csobánki Ádám és Mészáros Attila. Őket elküldték Kispestről, a jóval nagyobb célokért harcoló Fehérvárnál pedig úgy gondolták, hasznosak lehetnek.

A keret fiatal, Marijan Vlak pedig elszántnak tűnik.

Lenne – lehetne itt sikeres futballjövő, hiszen minden feltétel megvan hozzá – kivéve a pénzt.

Ha lenne gazdag főnök, akkor lenne siker is

Azt az átkozott pénzt, amely sikerélményekkel együtt hiánycikk a magyar labdarúgásban. A pályán eközben elkezdődik az edzés, amelyet a legendás Vidi-játékos, Disztl László felügyel Marijan Vlakkal együtt. Néhány szurkoló csendben figyeli a kocogást, és aztán beszélgetni kezdenek a hírekről, arról, hogy kilenc vádlottja van a Videoton FC Kft. 2001 és 2005 közötti gazdálkodása kapcsán indult büntetőeljárásnak. Eltűnt milliókról, be nem tartott ígéretekről, ki nem fizetett számlákról és pénzügyi válságról beszélnek Fehérvárott.

A játékosok megpróbálják függetleníteni magukat a klubot érintő ügytől. Teszik a dolgukat.

Erről kellene szólnia a futballmesének. Székesfehérvárott mindent belead a város: az önkormányzat irigylésre méltó módon támogatja a futballklubot, s ha egyszer valami csoda folytán előbukkanna egy Abramovics-szerű pénzes tulajdonos, akkor a fehérvári csapat meg sem állna az UEFA-kupa döntőjéig, úgy, mint 1985-ben.

„Mondja, kérem, lesz sztrájk?”

Holnaptól újra aktuális lehet ez a kérdés. ---- Az edző nem a problémákkal foglalkozik, hanem elkezd dolgozni a csapattal


Nincs könnyű helyzetben.

A horvát vezetőedző, Marijan Vlak tájékozódott az egyesület körül kialakult helyzetről, mielőtt visszatért Magyarországra, ám ő sem tudja pontosan, valóban akkora-e a baj, mint azt hallani, vagy a problémák csak időszakosak, s rövidesen helyreáll a rend a csapatnál.

– Hogyan kell egy ilyen krízishelyzetet átvészelni?
– Ha most a klub anyagi problémáiról beszél, akkor rossz helyen kopogtat – mondta Marijan Vlak, az FC Fehérvár tegnapi, idénynyitó edzése előtt. – Nem az én tisztem megítélni, milyen gazdasági helyzetben van a klub, és bevallom, nem is értek hozzá.

– Félreértett. Az érdekel, hogyan lesz képes a futballistákat felkészíteni a bajnoki évadra, hiszen köztudott, nincs túl jó hangulat az öltözőben.
– Most jöttem ki az öltözőből és nem vettem észre, hogy bárki is morogva húzta volna fel a futballcipőt. Minden csapatnál adódhatnak problémák, de a játékosoknak és a szakmai stábnak is az a feladata, hogy ezek a gondok ne nyomják rá bélyegüket a tréningekre. Persze ezúttal nekem sem csak a fizikai, technikai felkészítéssel kell majd foglalkoznom, arra is oda kell figyelnem, hogy a játékosok mentálisan is jók legyenek.

– Nincs már elege abból, hogy Magyarországon rendre problémákkal kell megküzdeni? Lehet így egyáltalán eredményesen dolgozni?
– Az biztos, hogy nem könnyű úgy sikeresen dolgozni, ha folyton problémák vannak. Remélem, gyorsan rendeződik a helyzet, és a Fehérvárra eredményes év vár.

– Kérdés, milyen kerettel vághat neki a szezonnak. Több meghatározó játékosát is eladhatja a klub, hogy az anyagi helyzet rendeződjön?
– Ez is egy megoldás, és ha a vezetők az eladás mellett döntenek, akkor így kell eredményesen szerepelnünk. Minden egyesület elad és vesz labdarúgókat, miért meglepő, ha a Fehérvár megfelelő ajánlat esetén túlad a legjobbjain?

– A háta mögött folynak ezek az üzletek?
– Nem. A keret kialakításánál mindent megbeszélek Gál Lászlóval, a klub ügyvezetőjével.

– Tehát tudta, hogy például Kispestről három játékos – Mészáros Attila, Csobánki Ádám és Baranyai Tibor – is érkezik a csapathoz?
– Igen. Sőt további futballistákat is kipróbálunk majd. Egy-két héten belül pedig már kialakul az a keret, amellyel nekivágunk a tavasznak. Most bizony kemény időszak vár rám… Sőt a csapatra is, de én biztos vagyok benne, hogy megbirkózunk a problémákkal, és eredményes lesz az idényünk.

---- Az idény befejezése előtt még elégedetlenkedtek a fehérvári labdarúgók, hiszen nem kapták meg idejében a pénzüket. A 17. forduló előtt, a Sopron elleni hazai bajnokit megelőzően az egyik edzésre le sem vetkőztek – e figyelmeztető demonstráció után pedig varázslatos módon kaptak némi pénzt. A meglévő problémák ellenére (pénztelenség, bírósági tárgyalás) Gál László ügyvezető lapunk csütörtöki számában úgy nyilatkozott: ő dobogóra várja a csapatot! Nézzük, a játékosok hogyan vélekednek erről. Az előre elárulható, hogy rendhagyó „közvélemény-kutatásunk” során meglepő eredmény született: a futballisták optimistáknak tűnnek a fehérvári focijövőt illetően.

Farkas Balázs (középpályás):
„Sérülésmentes tavaszt várok, és nagyon remélem, hogy nem lesznek olyan gondjaim, mint amilyenek az ősszel voltak. Valamint bízom abban is, hogy a csapat is jól szerepel. Ahogy a klubnál többen is, én úgy vélem, hogy az FC Fehérvár a bajnokság végén ott lesz majd a dobogón.”

Csizmadia Csaba (hátvéd):
„Úgy tűnik, hogy Székesfehérvárott rendezettek a körülmények, gondok nélkül készülhetünk a tavaszi szezonra, és a korábbi időszakhoz viszonyítva még jobban szerepelhetünk, úgyhogy ebbe belefér a dobogós helyezés. Külföldi szerződésem bizonytalan, egyelőre itt, Fehérváron szeretnék továbbra is bizonyítani.”

Horváth Ferenc (csatár):
„Bízom benne, hogy jobb tavaszom lesz, mint amilyen az őszöm volt. Azaz Marijan Vlak vezetőedzőtől több lehetőséget kapok a játékra, és a bajnoki mérkőzéseken bizonyítom, hogy értek a góllövéshez, érdemes engem pályára küldeni. A csapattól dobogó közeli helyezést várok, és ebben benne van valamelyik érem megszerzésének a lehetősége is.”

Horváth Gábor (hátvéd):
„Súlyos betegség után vagyok, hiszen trombózisom volt. Van egy kis vérrög, amely még nem szívódott fel, de az orvos engedélyezte, hogy fussak és ússzak, úgy néz ki, hogy februárban teljes erővel bekapcsolódhatok a munkába. Ha így lesz, akkor a tavasszal játszhatok is. Ez a csapat a jó felkészülés után harcban állhat a dobogóért.”

Mario Bozsics (középpályás):
„Zökkenőmentes tavaszt várok, a csapat, úgy érzem, a második vagy harmadik hely megszerzésére alkalmas lehet, így a következő idényben ismét indulhatna a nemzetközi kupában. Nem tudom, mi lesz velem, szeretnék Fehérvárott maradni, de arról is szó van, hogy esetleg klubot váltok.”

Koller Ákos (hátvéd):
„Elsődleges célom, hogy két-három héten belül teljes értékű munkát végezhessek a hosszú kihagyás után. Az elkövetkező hetek döntik el, hogy a csapat mire lesz képes. Itt elsősorban a személyi változásokra gondolok. Úgy érzem, ha jól összeállunk, akkor jó évad vár ránk, és nem elképzelhetetlen a dobogós helyezés sem…”

Kocsis Gábor (középpályás):
„Lehet, hogy a véleményemmel kilógok a sorból, de reálisan nézve a helyzetet, én a negyedik–hatodik helyre várom a csapatot. Bízom benne, hogy sérülés nélkül letudom a tavaszi szezont. Természetesen nem lehet más célom, mint hogy megszilárdítsam a helyem a kezdőcsapatban.”

Lattenstein Norbert (középpályás):
„Kemény felkészülési időszak vár ránk, de nincs ezzel semmi baj, mert a munkának a jó eredmény lesz a gyümölcse. A csapattól azt várom, hogy előrébb lépjen
a tabellán. Személy szerint pedig szeretnék biztos csapattaggá válni, és nagyon bízom abban, hogy az FC Fehérvár a bajnokságban a dobogón végez.”