A jeges örömök hava

Amikor mindenki rájuk figyelt


Olim­pi­ai re­mé­nye­in­ket 2006-ban is a műkorcsolyázók és jég­tán­co­sok kép­vi­sel­ték – ezúttal hi­á­ba.

Ez­zel szem­ben feb­ru­á­rig itt­hon szin­te sen­ki sem tud­ta, ki az a Knoch Vik­tor és Hu­szár Eri­ka, a rö­vid ­pá­lyás gyors­kor­cso­lyá­zás­ról már nem is be­szél­ve.

Az­tán ala­po­san be­le­ta­nul­hat­tunk eb­be az ir­gal­mat­la­nul gyors, lát­vá­nyos sport­ba, ahol a kor­cso­lyák élét ív­ben haj­lít­ják, hogy tu­laj­do­no­sa­ik egy­ál­ta­lán be tud­ják ven­ni a ka­nyart, de így is gyak­ran el­es­nek – a len­dü­let, a bot­lás, a vét­len vagy szán­dé­kos üt­kö­zé­sek mi­att. Aki pedig célba ér, az­zal bár­mi meg­tör­tén­het. Ami rossz: a bí­rók ki­zár­hat­ják, vagy nem bün­te­tik a ve­le sza­bály­ta­lan­ko­dót. Ami jó: esé­lye­sek szán­káz­nak ki a fe­ne­kü­kön, vagy disz­kva­li­fi­kál­ják a vét­ke­se­ket.

A vi­lág­ver­se­nyek so­ro­za­tán edződött ten­ge­ren­tú­li klas­­szi­sok kö­zött a kül­föl­di fu­ta­mok­ra csak a cso­dá­val ha­tá­ros mó­don el­ju­tó hon­fi­tár­sa­ink kö­zül Da­rázs Ró­zsa nem ke­rült tűzközelbe, báty­ja, Pé­ter vi­szont a nem­zet­kö­zi hús­da­rá­ló­ban is majd­nem be­ve­re­ked­te ma­gát a leg­job­bak kö­zé. A 16 éves Knoch Vik­tor elől az 1500 mé­te­res elődöntőben ket­ten is ki­csúsz­tak, az ame­ri­kai szu­per­sztár, Apollo Anton Ohno a jé­gen ül­ve né­zett az if­jú ma­gyar után, aki a fe­ne­kén lévő to­jás­héj­jal együtt döntőbe ju­tott!

Ahol ha­to­dik lett, de a bí­rók egy kí­na­it ki­zár­tak, Knoch így vé­gül ötö­dik­ként vég­zett, meg­sza­kít­va a Regőczy Krisz­ti­na, Sallai And­rás jégtáncpáros 1980-as, sza­ra­je­vói ezüst­je óta tar­tó olim­pi­ai ponttalansági so­ro­za­tun­kat.

A Palavela-csarnok leg­rosz­­szabb he­lyén, egy lepedőnyi ma­gyar lo­bo­gó fe­lett örült és szur­kolt a szin­te tel­jes lét­szám­ban je­len lévő Da­rázs-, Hu­szár- és Knoch család, akik ma­rad­tak, amíg csak ide­jük és pén­zük en­ged­te, mert bíz­tak ben­ne, hogy va­la­me­lyik csa­lád­tag­nak új­ra ki­jön a lé­pés.

Hu­szár Eri­ka 500 mé­te­ren nem sok­kal az olim­pia előtt Eb-4. lett, rá­adá­sul a Vi­lág­ku­pa-so­ro­zat­ban 500-on nyol­ca­dik, az ösz­­sze­tett rang­lis­tán pe­dig ha­to­dik he­lyen állt a to­ri­nói rajt előtt. Ezek után a nyolc közé jutásért ki­ug­rott a rajt­nál, ami az 500 mé­te­res ro­ha­nás­ban már fél bal­si­ker, nem is jött össze a továbbjutás. A pityergő Hu­szár lányt a rokoni öle­­lé­sek em­lé­kez­tet­ték arra, hogy még nem jött el a to­ri­nói vi­lág­vé­ge.

Há­rom nap múl­va e so­rok író­ja fel­ál­doz­ta a ma­gyar ket­tes bobok dél­utá­ni le­sik­lá­sá­nak meg­te­kin­té­sét, mert hát ki tud­ja, a ma­gyar rö­vid ­pá­lyá­sok mi­re lesz­nek ké­pe­sek az­nap… Ezer bo­csá­nat Gyu­lai Már­ton­tól és Pin­tér Ber­­ta­lan­tól, de – meg­ér­te a dön­tés.

Hu­szár Eri­ka jó fu­tá­sá­nak és a bí­rói íté­le­tek­nek köszönhetően az 1500 mé­te­res fi­ná­lé előtt a jégről pil­lant­ha­tott fel sze­ret­te­i­re. A fi­ná­lé­ban ha­to­dik lett, de pár perc múl­va már ha­tal­mas mo­sol­­lyal nyug­táz­ta a ne­gye­dik he­lyet, aho­vá a ki­zá­rá­sok után előreugrott.

Ide­ha­za per­sze ugrásszerűen megnőtt a sportág népszerűsége, a bot­csi­nál­ta szakértők némelyike megkérdőjelezte a ma­gya­rok ered­­mé­nye­it, „Mer’ csak cél­ba kell ér­ni, az­tán a töb­bit a bí­rók el­in­té­zik…”

A ne­ga­tív fel­hang­ok el­ma­rad­tak, a lekicsinylő mon­da­to­kat az­óta el­fe­lej­tet­ték – a sport­ág­gal együtt. A to­ri­nói short trackes hősöknek az em­lé­két is ki­tö­röl­te a feléledő nyá­ri sport­sze­zon.

Ők pe­dig csend­ben foly­tat­ták a mun­kát, és ősszel – sa­ját pénzből ki­utaz­va – a ka­na­dai Vi­lág­ku­pa-ver­se­nye­ken Knoch és Hu­szár re­mek he­lye­zé­sei ré­vén je­lez­ték, hogy a to­ri­nói si­ke­rek nem vol­tak vé­let­le­nek.

2010-ben olim­pia Van­cou­ver­ben – ne csak akkor figyeljenek rájuk… ---- H ---- &