A szabadidő csak álom

A göteborgi Scandinavium-csarnokban elképesztően mozgalmas napokat éltek át a csapatok, a meccsek egy része izgalmas is volt, és a fordulókat követő esélylatolgatások élénk vitákra, eszmecserékre adtak lehetőséget. A felfokozott hangulat és a kimerítő csaták után a válogatottak játékosainak és vezetőinek ritkán akadt más vágyuk, mint megnyugodni, lehiggadni, visszanyerni a hetvenes pulzust, kisimítani az izmokat és az idegeket. Az európai méretekben kicsinek számító, alapos bejárásra is érdemes város (mintegy félmillióan élnek itt), a békés, barátságos és már-már kínosan tiszta környezet, a sok park, a folyók és csatornák partja, a tenger alkalmas is lett volna a pihenésre, a testi-lelki feltöltődésre, a regenerálódásra, ám a kézilabdázóknak ezekre az „úri passziókra” a kevésnél is kevesebb idejük és lehetőségük adódott.

A skövdei csoportküzdelmekben két forduló után pihenhettek egy napot a magyarok és persze vetélytársaik is, majd a harmadik, a befejező kör után is volt szünnap (igaz, ekkor költöztek az új helyszínre, Göteborgba). Ezzel szemben az Eb második hetében a Göteborgban és Stockholmban csatázó együttesek három napon át sorozatban léptek pályára, s a túlterheltségüket olykor a teljesítményük is tükrözte.
Kicsit leereszteni, várost nézni, szusszanni azonban nem lehetett, s ennek több oka is volt.

Gazdasági magyarázat, hogy a több szünnap nem kifizetődő a szervezőknek, mert ekkor is fizetni kell a csapatok szállását, étkezését, esetleges utazását, kirándulását. Sportszakmai, orvosi és pszichológiai szempontból viszont úgy kellett volna némi kikapcsolódás a lányoknak, mint egy falat kenyér.

A szállodájukban persze járhattak volna uszodába, szaunába, kondi- és játékterembe vagy akár internetkávézóba, csakhogy a játékosok az időhiány miatt nem jutottak hozzá ezek látogatásához. Németh András mester a rövidke szabadidőre társasjátékokat, vetélkedőket szervezett és vezetett, s ezek egy időre valamelyest elterelték az együttes tagjainak figyelmét a kézilabdáról, a nagy feladatokról, vagyis kicsit lazíthattak.

Kirsner Erika szerint a feszített program közepette már annak is örültek a lányok, ha elnyúlhattak az ágyukon, és alhattak. „Az edzések és a meccsek között senki sem vágyik uszodába vagy konditerembe, sőt a szauna sem túl vonzó – hangoztatta a Fradi balszélsője. – Ennél is nagyobb gond, hogy szállodai szobáinkban alig-alig fértünk el, vagyis a pihenéshez szükséges komfortérzetünk sem volt meg Göteborgban. A rengeteg holmink nehezen fért el, a szekrények, a fürdőszobák is kicsik voltak, a mosott sportcuccainkat, ruháinkat pedig a folyosón szárítgattuk.”

Göteborgban a magyarok szállodája a város egyik külső kerületében, csendes, szép, ingerszegény vidéken volt, négy-öt kilométerre a központtól. Nem lehetett panaszuk a játékosoknak az ablakuk alatt dübörgő forgalomra (a belvárosban ezt nem sok hotellel kapcsolatban mondhatnák el), viszont a napi fél- vagy háromnegyed órás ajánlott sétát legfeljebb a szálloda körül járkálva tehették meg a lányok. Itt viszont sehol egy üzlet vagy pizzás, amelybe be lehet térni, sehol egy kis kávézó vagy teázó, amely szép kirakatával, elegáns berendezésével, illatával is csalogat.

Visszatérve a tiszta és gondosan ápolt szobákra, ezeknek a berendezése skandináv szokás szerint igen célszerű, de nagyon puritán volt. Emiatt nem is szolgálhatta tökéletesen a megfáradt kézilabdázók pihenését (kényelmetlen, minden komfort nélküli ágyak, fotelek), s a lányok inkább egyetemi kollégiumban, diákszállón, mint négycsillagos szállodában érezhették magukat.

A jó társaság viszont sok kellemetlenségért kárpótolta a magyarokat. A legfontosabb, hogy egymás között jól érezték magukat, s emellett külföldi barátnőikkel, egykori vagy mai klubtársaikkal is összefutottak. Külön előnyben voltak az angolul vagy németül beszélők, akiknek semmilyen gondot sem okozott a „frontbarátkozás” az osztrákokkal, németekkel, norvégokkal és lengyelekkel. A legjobb, mondhatni „gemütlich” (kellemesen barátságos) kapcsolat mégis az osztrák válogatott tagjaival és vezetőivel alakult ki, pontosabban folytatódott, hiszen a Hypóban az utóbbi két évtizedben sok magyar megfordult (a jelenlegi keret tagjai közül Balogh Bea), Gódor Mihály, az egykori kiváló játékos pedig másodedzőként segíti a csapatot és az osztrák szövetségi kapitányt. A csevegés a barátokkal, ismerősökkel a legjobb kikapcsolódások egyike.

---- S ---- N