Fradi: a jövő is borús

Százhúsz perces böngészés a világhálón, néhány klikkelés a „nyomtatás” gombra, és máris az asztalon hever a Marseille, a Mechelen, a Wacker Innsbruck, a Lokomotiv Leipzig és a Dynamo Dresden története. Ezekből kiderül, nem a Ferencváros volt az első – és nyilván nem az utolsó – klub, amelyet egy (vagy több) osztállyal lejjebb soroltak. Bár konklúziót a végén szokás levonni, annyit már elöljáróban leszögezhetünk: van le is út, de van fel is út.

Az Olympique Marseille bukfence 1994-ben történt. Azt megelőzően egymás után ötször bizonyult a legjobb francia csapatnak az OM, miközben 1993-ban nemcsak odahaza, Európában sem talált legyőzőre: a Bajnokok Ligája-sorozat záró összecsapásán a Milant verte meg 1–0-ra. Ám hiába ünnepelték kontinensszerte a BL-elsőt, otthon hamar lapoztak egyet. Sőt nem is egyet, a szabálykönyv értelmében – pénzügyi visszaélésekre és bundázásra hivatkozva – a második ligába száműzték a Marseille-t, s ha ez nem lett volna elég, az 1993-as bajnoki címétől is megfosztották. Bernard Tapie még a játékosoknál is rosszabbul járt: a klubelnök néhány évig legfeljebb az egyik francia börtön együttesét irányíthatta. Noha a második vonalban mindjárt első lett az Olympique, csak 1996-ban juthatott vissza az élmezőnybe, ugyanis a büntetés értelmében legalább két esztendőt kellett egy osztállyal lejjebb poshadnia. Ennek megfelelően az 1995–1996-os bajnokságban nem is feszült meg annyira, „csupán” másodikként került fel. Aranyérmes azóta nem volt, igaz, „NB II-es” sem.

Mechelen: más KV-ház, avagy a KEK-első bukása

Belgiumban az 1988-as KEK-győztesre nem voltak tekintettel: 2004-ben nem is egy, hanem két osztályt zuhant a KV Mechelen. Na igen, az más KV-ház… A belga futball utolsó nemzetközi sikerét elérő gárdát bizonyos John Cordier emelte előbb a mennybe, majd juttatta a pokolba: az egyesület első embere előbb összevásárolt egy szupercsapatot, aztán, mivel cége anyagi gondokkal küszködött, kénytelen volt megválni a legjobbaktól. Az élvonalban talán még megfogyatkozva is megragadt volna a Mechelen, azonban a kassza kiürült, és a szövetség vezetői jobbnak látták, ha a harmadosztályba sorolják az együttest. Az első akadályt még lendületből vette a csapat, így 2005 nyarán már a második vonal rajtjára alapozhatott, viszont az újabb előrelépés elmaradt: legutóbb a 13. helyen zárt, miközben csak az első kettő jutott fel. Amíg 1988-ban az Ajaxot gyűrte le a KEK-döntőben, manapság a Tubize és az Eupen ellen játszik a KVM, avagy Amszterdam hiába fekszik mindössze 182 kilométerre Mechelentől, mégis oly távol van…

Innsbruckban tudják: kell a wacker

„Az FC Wacker Innsbruck egy innsbrucki futballklub volt” – írja az internetes enciklopédia, hogy aztán azzal folytassa: 1913-ban FC Wacker Innsbruck néven alapították, ám 2002-ben, immár FC Tirol Innsbruck néven, csődbe ment. Tirolban kis híján mindenki kiugrott boldogságában a bőrnadrágjából, amikor négy éve aranyérmesek lettek a tartomány kedvencei, csakhogy az örömbe hamarosan üröm vegyült: mivel egy cent, annyi sem volt az egyesület számláján, nem maradhatott el a csődeljárás. A licencet természetesen nem kapta meg a klub, így a történet ezen a ponton akár véget is érhetett volna. De nem: az FC Tirol Innsbruck megszűnt ugyan, az FC Wacker Tirol megalakult. A harmadik vonalnak megfelelő Regionalligába, annak is a Nyugati csoportjába beosztott csapatról kiderült, ezen a szinten nincs jobb együttes nála, így 2004-ben már a másodosztályú meccsekre válthatott jegyet a Wacker-drukker. S mint az innsbrucki lejtőkön, a pályán sem volt megállás: újabb bajnoki cím és az azzal járó feljutás következett. Azóta ismét a Bundesliga tagja az együttes, és azt az Új Tiroli Stadiont rendre megtöltő 17 400 szurkoló bizonyítja, hogy igenis kell a Wacker.

Japán edző lipcsében, 19 ezer néző drezdában

A Lokomotiv Leipzignek és a Dynamo Dresdennek erre nincs esélye, ám ezt sem itt, sem ott nem bánják, örülnek, hogy élnek. A hajdani NDK egykori képviselői a fal leomlása után nagyot ugrottak, Lipcsének és Drezdának is volt Bundesliga 1-es csapata, azonban a varázs egy idő után elmúlt, elfogytak a nyugati szintű versengéshez szükséges eurómilliók. Az akkor még VfB-ként ismert Lokomotivnál hiába vállalták volna a játékosok, hogy havi 165 euróért (43 ezer forintért) is elfociznak, az illetékesek arra sem bólintottak rá, hogy az ötödosztályban játszhasson az együttes. A VfB ezzel a múlté lett, jött helyette a Lokomotiv, amely nemcsak elölről, hanem alulról kezdett mindent: a tizedik ligából startolt. Amit tudni érdemes még: a mostanság a hetedik vonalnak megfelelő Berziksligában vitézkedő gárdának 1421 bérletese, 44 támogatója és Izukara Josio személyében japán erőnléti edzője van.

Ez semmi! – legyinthetnek erre a közeli Drezdában, ahol – az egyesület internetes oldalán talált adatok szerint – egy fő-, négy prémium-, két média-, valamint 129 „sima” szponzorral büszkélkedhetnek. Az NDK válogatottjába anno 37 labdarúgót delegáló klubot mi más, mint az anyagi válság juttatta a Regionalligába (a felelőtlen elnök ezért börtönbüntetéssel lakolt), mi több, legroszszabb napjaiban megjárta a negyedosztályt is. Múlt szombaton viszont az Union Berlint verte meg 2–0-ra, és ezzel felkúszott a harmadosztályú bajnokság negyedik helyére. A mérkőzést 19 103 néző látta. Jövő szombaton alighanem gazdára talál mind a 23 767 szék a Rudolf Harbig Stadionban, hiszen jön a Bayer Leverkusen. Igaz, csak a Leverkusen II, de már az is régi szép időket idézi. ---- A Ferencváros több száz millió forintos tartozásáról beszél a fél ország, ám arról már kevesen tudnak, hogy a klubnak is vannak kintlévőségei. A legnagyobb összeget, 135 millió forintot, az MLSZ-en keresztül Metzből várják, amely – a FIFA állásfoglalása szerint is – Huszti Szabolcs nevelési költségtérítéseként jár a Fradinak. Ismert, amikor Huszti Franciaországba szegődött, már nem kötötte szerződés a Ferencvároshoz, ám a nemzetközi szabályok értelmében a vevőnek fizetnie kell. Nos, a Metznek a magyar játékos esetében 135 millió forintnak megfelelő eurót kell átutalnia, még akkor is, ha időközben a válogatott labdarúgó már a német Hannover futballistája. Érdekesség, hogy ebből az összegből 40 ezer euró (mintegy 10 millió forint) az FC Soproné, hiszen Huszti Szabolcs 23 éves kora előtt fél éven át Sopronban futballozott. De mások is várják a pénzt, hiszen a 135 millió forintot több esetben is fedezetként használta fel a Ferencváros: a meccseket biztosító cég 40 millió forintot kap majd – jogszerűen – a 135 millióból. Más a helyzet Gera Zoltán esetében, a játékost a Ferencváros adta el a West Bromwich Albionnak, s az érte járó pénzt már rég elköltötte a klub – ebből rendezte APEH-tartozását –, ám 16 millió forintot át kell utalnia az MLSZ kaszszájába, nevelési költségtérítés címen, s a szövetség majd ebből az összegből fizeti ki Gera Zoltán korábbi egyesületeit, a Bonyhádot és a Pécsi MFC-t. Pénzt kaphat a klub Tőzsér Dániel után is az AEK Athéntól, de a mintegy 30 millió forint nevelési költségtérítésből jár a DVSC-nek is. Az említett kintlévőségekből azonban ez idáig még egyetlen fillér sem folyt be a klub pénztárába, így aztán nemcsak a zöld-fehérek, a hitelezők is csupán a markukat tarthatják. ---- Döbbenetes, hogy 2006-ban Magyarország legnépszerűbb futballcsapatának piacképessége egy BLSZ II-es társulatéval vetekszik. És nem biztos, hogy a Ferencváros ebben az összehasonlításban az élen végezne... Évtizeddel ezelőtt rendszeresen fel-felbukkantak ilyen-olyan külföldi cégek az Üllői út környékén, manapság pedig Ivan Kmotrík szlovák médiamogul az egyetlen, aki érdeklődést mutat az FTC iránt, igaz, vele még nem volt ideje tárgyalni Dámosy Zsoltnak. Várszegi Gábor elüldözése óta pedig már a magyar vállalkozók sem kapkodnak a Ferencvárosért, hiszen saját cégüket, imázsukat, pénzüket – a Fotex-vezér példáján okulva – aligha tennék kockára. Látható: nem is teszik. Utólag talán a szurkolók is belátják, óriási felelőtlenség, talán megbocsáthatatlan ostobaság volt Várszegi Gábort kiebrudalni, meglehet, az ő támogatása mellett ma a Bajnokok Ligájában szerepelne a csapat. ---- Bevételi források tekintetében sincs könnyű helyzetben a klub. Jelenleg csupán a jegyekért, bérletekért befolyó összeg a biztos, ám hiába váltanak mostanság a szokásosnál is többen belépőt az Üllői úti stadionba, az említett bevételből 25 százalék a stadiont működtető Sportfólió Kht.-t, míg 25 százalék a mérkőzések rendjéért felelős biztonsági céget illeti. Marad tehát a bevételek ötven százaléka. Nem nehéz kiszámolni, az őszi bérletek eladása nyomán – 6000 – csaknem 25 millió forint folyt be, s bár a jegyek is fogytak rendesen (az adatok szerint az őszi hazai bajnokikat eddig 68 748-an tekintették meg, s ötezren voltak kíváncsiak a PMFC elleni Magyar Kupa-meccsre), ami azt jelenti, hogy további 25 millió forint körüli összegnek örülhettek a fradisták. Nos, ha az ötvenmilliós bevétel felét levonjuk, látható, hogy ez a pénz csupán arra elég, hogy az utazási, étkezési költségeket s más apróbb kiadásokat, a mindennapi munkához szükséges eszközöket megvásárolják. Jellemző, a László atya által létrehozott alapítványnak köszönhetően tudott egy nappal korábban Kazincbarcikára utazni a csapat, s a mérkőzések előtti összetartások alkalmával is az alapítvány finanszírozza a közös ebédeket. Nyilvánvaló, telt házas – 18 ezer néző – mérkőzések esetén százmillió forintnál is több bevételre tehetne szert a klub, a bökkenő az, hogy a pénzre azonnal lecsapnának a hitelezők. ---- A Ferencvárosban jelenleg négy válogatott labdarúgó szerepel. Balog Zoltán, Dragóner Attila, Lipcsei Péter és Tököli Attila fizetése nyilvánvalóan a legmagasabb a keret tagjai közül, de, információnk szerint, egyikük bére sem haladja meg az egymillió forintot. Mármint az alapfizetésük, mert prémiumokkal együtt azért ezen összeg fölé is kúszhat a járandóság. Úgy tudjuk, az alapbéreket a klub helyett a T-Mobile utalja, igaz, itt is előfordulnak csúszások. A prémiumokkal viszont hosszú hónapok óta adós az FTC, és szokás szerint megint csak benne van a levegőben, hogy előbb-utóbb valamelyik játékos megunja az örökös halogatást, hitegetést, és feljelenti munkaadóját. Tucatnyian kapnak gépkocsit használatra, ami az egyéb juttatások közé sorolható. Ismert, a Ferencváros egy ideje rendszeresen játszik hírverő mérkőzéseket. Az ezekből befolyó csekély összeget a játékosok előbb a László atya által létrehozott alapítvány számlájára teszik, majd egymás között szétosztják, ezzel némileg pótolva a hiányzó pénzeket. A válogatott futballisták után jönnek a középkategóriás bérezésű játékosok. Ilyen például az évek óta az Üllői úton játszó Bognár Zsolt, a rutinos Bojan Lazics vagy éppen Jovánczai Zoltán, Tímár Krisztián vagy az első számú kapus, Kemenes Szabolcs. A legkevesebbet a fiatal tehetségként számon tartottak (például Laczkó Zsolt, Bartha László) és a legfiatalabbak keresik. ---- Csupán három „piacképes” labdarúgója van jelenleg a Ferencvárosnak. A megállapítás annak ellenére is igaz, hogy az ősszel a keret majd minden tagja kapott valamiféle ajánlatot, ám pénzt remélni csak Laczkó Zsolt, Bartha László és Jovánczai Zoltán után lehet. Laczkó Zsolt számít talán a legértékesebb labdarúgónak: húszéves, ballábas, több poszton is bevethető. Bal oldali védőként, bal oldali középpályásként vagy akár támadóként is lehet rá számítani. Szakemberek szerint Laczkó Zsolt idővel kelendő lehet Nyugat-Európában, persze „áron alul” adható el, hiszen még nem volt válogatott, s egyébként is, a magyar futballistákért nem szívesen szórják a pénzt. Jó menedzser és menedzselés esetén talán 500 ezer euró, azaz nagyjából 130 millió forint lehet Laczkó Zsolt ára. Ugyanakkor az első csapatban ritkábban lehetőséget kapó Bartha László és Jovánczai Zoltán együttes piaci értéke elérheti az 500 ezer eurót. Tehát sikeres játékoseladások esetén is csupán a 800 millió forintos éves költségvetés alig több mint egyharmada realizálódna. Más kérdés, hogy az értékek eladása után milyen képességű, tudású játékosok szerepelnének a csapatban. Mert utánpótláscsapat nincs, az ifiből kiöregedők zöme alkalmatlan az élvonalra, ezért súlyos gondot jelenthet majd akár az NB I-ben, akár a másodosztályban való eredményes szereplés. ---- Az FTC perben áll az MLSZ-szel. A ferencvárosiak azért támadják az MLSZ-t, mert szerintük az jogtalanul, súlyos eljárási hibákat elkövetve szankcionálta a klubot. A Fradi emiatt jogorvoslatot és kártérítést követel.

A baj csak az, hogy nem a Sportdöntőbírósághoz, hanem polgári bírósághoz fordult, s ezt kifejezetten tiltja az UEFA, amelynek az MLSZ is tagja. A szövetség így nem tehetett mást, fegyelmi eljárást kezdeményezett a Ferencváros ellen (a büntetés 25 millió forint, és a nemzetközi meccsektől való eltiltás volt).

Bár első fokon pert nyert a Fradi az MLSZ ellen, mégis veszélyes játék zajlik, hiszen adott esetben a szövetség pontlevonással büntetheti a klubot. Ez a jobbik eset (bár így aligha juthatna vissza az élvonalba), mert az MLSZ akár egy teljes bajnoki idényből is kizárhatja a csapatot.