Tojáslabdás forradalmár

Milyen az igaz szerelem? Az életben csak egyszer élheti át az ember ezt az érzést? Egyáltalán: mindenkinél eljön ez a pillanat?
Megválaszolhatatlan kérdések. Az élet olykor becsap, néha újraírja a sorsot, sokszor pedig kikövezetlen útra sodor. Talán Gogolák Péternek (Amerikában: Pete Gogolak) sem ilyen életet szánt a sors. De közbeszólt egy szám, pontosabban egy dátum. 1956. A forradalom összetörte az akkor tizennégy éves kisfiú szívét. Elválasztotta a szerelmétől. Attól a naptól kezdve, amikor a Gogolák család elhagyta pasaréti lakhelyét, és Amerikába vándorolt, a labdarúgás, no meg az imádott Pénzügyőr-pálya csak egy szürke folt maradt a későbbi amerikai futballista emlékeiben.

„Sok-sok este aludtam úgy el, hogy a Pénzügyőr-pálya kerítésének körvonalai lebegtek a szemem előtt – mesélte Gogolák Péter, aki a forradalom 50. évfordulója alkalmából látogatott Budapestre. – Rengetegszer húzódzkodtam fel, és másztam be a pályára azon a rácson. Mondanom sem kell, egy bőrlabda is a hónom alatt volt, a kezemben pedig egy nagy szelet zsíros kenyér, amit édesanyám rendre rám tukmált az iskola után. Nem voltunk valami jómódúak, így általában csak zsír vagy vaj került a kenyérre, ám néha, ha apám kicsit több pénzhez jutott, hozott kolbászt vagy szalámit – ilyenkor aztán nem győztünk büszkélkedni az öcsémmel, hogy milyen fenséges lakoma volt az uzsonnánk…”

Az aranylabdással is együtt játszott

A pasaréti sporttelepen tehát „beugró vendég” volt a fiatal Péter, ám a Kinizsi-pályára már igazolt játékosként érkezett minden délután. Abban a korosztályban edzett, amelyben egy kissrác már akkor is elbűvölte az edzőket, sőt, maga is emlékszik, hogy annak a vagány fiúnak a technikai tudása kimagaslott a többiek közül.
„Albert Flórinak hívták a fiút, vékony, törékeny gyerek volt, de mindent tudott a labdával – emlékezett vissza barátjára, s később nagy csodálkozva hallgatta, hogy egykori csapattársa azóta Magyarország egyetlen aranylabdása, s mindenki csak „Császár” néven ismeri. – Én jobbösszekötő voltam, remek keresztlabdáim voltak, de hogy őszinte legyek, nem vittem volna sokra a labdarúgásban.”
Annál többre vitte viszont az Egyesült Államokban, mint amerikai futballista.
Pedig nem volt valami emlékezetes az első randevú.

Spicc helyett rüszttel próbálkozott

Főszereplőnk a New York államban található ogdensburgi középiskolába került, és amikor jelentkezett a testnevelőnél, hogy szeretne csatlakozni a futballcsapathoz (és itt a fiú arra a játékra gondolt, amit a Kinizsi-pályán játszottak…), a tanár kinevette, s tájékoztatta, itt csak a sportág amerikai változatát játsszák. Gogolák Péter megrántotta a vállát, gondolta, a futball már csak futball, úgyhogy kiballagott az edzőpályára, ám korántsem azt kapta, amit várt…

„Tetőtől talpig kitömött, sisakot viselő emberek lökdösték egymást összeborulva – elevenítette föl a látványt. – Csak álltam ott, és vártam, mikor kerül végre elő a labda. Aztán arra lettem figyelmes, hogy a pálya túlsó oldalán két fiú gyakorol: az egyik az ujjával a földhöz szorított egy tojás alakú labdát, a társa pedig nekifutásból, a cipője orrával, spiccel belerúgott egy nagyot. A labda alig emelkedett fel a levegőbe, és nem is szállt igazán távolra. Erre odaszóltam az edzőnek, hogy higgye el, én háromszor olyan messzire rúgom el. Mosolygott, és szólt, hogy tegyek egy próbát…”

Gogolák Péter odaállt, és ahogy azt a Pénzügyőr-pályán, vagy egy Kinizsi-edzésen nap mint nap gyakorolta, teli rüszttel belebombázott egy hatalmasat a labdába.
A mai napig a magyar származású sportoló az amerikai futball történetének legeredményesebb rúgójátékosa…
De, hogy is jutott el idáig a sztár: az egyetemi évek után 1964-ben a Buffalo Bills draftolta, ennek ellenére nem volt boldog, hiszen nem valamelyik NFL-szereplő választotta ki őt. Mielőtt a liga egy bajnoksággá vált, két külön szervezet rendezte a versenyeket: mind az Amerikai Futball-ligában (AFL), mind pedig a Nemzeti Futball Ligában (NFL) 18 csapat indult, ám a két sorozat nem volt hajlandó tudomást venni a másikról – az „ősi” NFL-vezetők úgy gondolták, hiába indítottak rivális ligát, az AFL nem vetekedhet az ő szervezésükkel.

„Senki nem keresett az NFL-ből – mondta Gogolák Péter. – Talán féltek elismerni, hogy az én rúgóstílusommal eredményesebb lehet a csapat. A Buffalo viszont bízott bennem. Nem úgy az együttes legjobbja. A csapat sztárja, Jack Kemp nem volt hajlandó a pontrúgásoknál a labdát a földhöz szorítani, mondván, a stílusom veszélyezteti az ujjai épségét, így Daryle Lamonica lett a társam, akivel remek duót alkottunk.”

Kaput nyitott a két rivális liga között

Gogolák Péter és Daryle Lamonica olyannyira jól működött együtt, hogy 1964-ben és 1965-ben is bajnoki címet nyert a Billsszel. És ekkor előtérbe került a pénz: a Buffalo hiába tudta, hogy egy „ékkövet” tart az öltözőjében, nem emelte meg a magyar játékos fizetését (évi 11 ezer dollárért szerződött Buffalóba, a bajnoki elsőség után viszont 20 ezret kért a vezetőktől), így a futballista elfogadta a New York Giants ajánlatát, és Manhattanbe költözött. Ez pedig kirobbantotta az amerikaifutball-forradalmat: Gogolák Péter volt az első profi játékos, aki az AFL-ből átvándorolt az NFL-be.

„Megnyitottam a kaput a két szervezet között – büszkélkedett. – Sőt mondhatjuk, miután ligát váltottam, összeült a két bajnokság vezérkara, és ezerkilencszázhetvenben úgy döntött: összevonják az amerikai futball két küzdelemsorozatát.”
Kilenc évadot játszott a Giantsben, a mai napig a klub legeredményesebb játékosa, a liga történetében pedig sokáig senki nem rúgott akkorát a tojáslabdába, mint ő: a New York Jets ellen 57 yard távolságból talált a „kapuba”.

Gogolák Péter sohasem gondolta, hogy egyszer visszakapja az élettől azt, amit tizennégy éves korában elvesztett. Ám most már tudja, létezik igaz szerelem. Rátalált, és megragadta a pillanatot. Ott, azon a délutánon, amikor az ogdensburgi középiskola sportpályáján teli rüszttel belerúgott a labdába. ---- A ---- G