Kábel a rengetegben

Néhány másodpercre megtorpanok: elég erős az a lánc?

Még csak a kapuban állok, de az a fekete szörnyszerűség úgy ugrál és ugat, hogy ezekben a pillanatokban senki sem tudná bemagyarázni nekem: a kutya az ember legjobb barátja. Szerencsére a lánc visszafogja, így valamelyest beljebb merészkedem, még azt is megkockázatom, hogy a lezárt sorompó fölött átlépek. Tovább viszont nem jutok: mackó termetű biztonsági őr hagyja el gyorséttermi papírzacskókkal teli kuckóját.

Nyilasi Tibor igazolása is a múlt ködébe vész

„Mi járatban, uram?” – kérdi udvariasan, mire én: a Kábel-pályát keresem. Jó helyen járok, mondja ő.

Pedig dehogy járok jó helyen. A korábbi füves pálya helyén különböző gépek zakatolnak, miközben annyi munkásember szorgoskodik, hogy ha összeállnának, egy-két élvonalbeli csapat elfogadná őket közönségnek. Nem vagyok szakember, de annyit megállapíthatok: remek ütemben haladnak. A „rendész” megerősít: határidőre dolgoznak, általában reggel nyolctól este nyolc-kilencig megy a meló, talán csak a vasárnap szabad. Irodaházat építenek ott, mutat aztán a két – természetesen már ledöntött – kapu közötti területre, állítólag szupermodern lesz. Na igen, a szomszédos telken, a szintén eladott Kábelgyár helyén felhúzandó hipermarket mellé nem lehet egy szürke, kétszintes hivatalt összetákolni.

„A jó édesanyját annak, aki focipálya helyett benzinkutat és irodaházat épít” – mondom, mert közben azért nosztalgiázunk is kicsit.

„Emlékszem, amikor Ebedli Zoli meg a Törő játszott itt, gyakran kijöttem a Kábel-meccsekre” – tör elő a drukker az őrből, és valóban jól emlékszik: kerek egy évtizede a Horváth Károly irányította csapatnak Ebedli Zoltánon, valamint Törőcsik Andráson kívül – többek között – Bánki József, Rab Tibor, Pogány László és Jancsika Károly is tagja volt. Sőt az Úttörőstadion, a Ferencváros és az Austria Wien után a Magyar Kábelhez került Nyilasi Tibor igazolása is, de Európa 1981-es ezüstcipőse a Budapest-bajnokság első osztályában már nem lépett pályára. Ettől még igaz: nélküle nem rendezhettek mérkőzést a Hengermalom úton.


„Imádtam kijárni a Kábel-pályára – csatlakozott utóbb az anekdotázók táborához Nyilasi Tibor. – A hangulat a régi idők fociját idézte, családtagokból, barátokból állt a nézősereg. Nem túlzás, akkoriban a legnépszerűbb sporttelepek egyike volt a Kábel, mindig arról beszélgettünk, hogyan tudnánk megőrizni az utókornak. Amikor megtudtam, hogy bezárják, vérzett a szívem. És vérzik ma is, ha arra vezet az utam.”

A megmentő trükk: olajtócsa a talajba

Annyit feltétlenül szögezzünk le: a Magyar Kábelművek korábbi vezére, az 1989 és 1994, illetve 1996 és 1998 között a Magyar Labdarúgó-szövetséget is irányító Laczkó Mihályon semmi nem múlt. Amíg ő állt a vállalat élén, mindent megtett, hogy ne számolják fel a pályát. Merthogy a telepet már akkor el akarták adatni vele, csakhogy ez nem ment olyan könnyen. Amikor például tudomást szerzett arról, hogy másnap egy lehetséges vevő érkezik, leszaladt a pályára, és egy kis területen olajat öntött rá. Huszonnégy órával később aztán „véletlenül” éppen arra kalauzolta az érdeklődőt, aki a kibuggyant olaj láttán hátrahőkölt, így Laczkó Mihály tulajdonképpen már csak a kegyelemdöfést adta meg, amikor faarccal közölte: tudja, egykoron ez ipari terület volt. Fájdalom, az elnök távozása után már képtelenség volt meghiúsítani az eladást, így egy újabb strigulát húzhattunk be a megszűnt sportlétesítmények rovatába.
Mondhatni: Kábel a rengetegben…

Meccsprogram helyett irodaeladási tábla

Az eltaposott csikkek, az eldobott palackok, a földön szanaszét heverő szemét nem tartana vissza attól, hogy tegyek egy kört a pályán, kár, hogy a biztonsági őr másképp gondolja. Sajnálja, ám nem engedhet be, nem akar az állásával játszani. Néhány percig elcsevegünk még, így a végén azt is megtudom, hogy a fekete szörnyszerűséget Blackynek hívják, de tényleg jobb megtartani a lánchossznyi plusz három lépés távolságot, mert egy argentin dog és egy staffordshire bullterrier alkalmi légyottjának gyümölcse, akit éjszaka sem enged szabadon a gazdája, mert a pálya egyik végén van egy lyuk, és ha ott kiszökik, akkor jaj az első szembejövőnek.

Köszönöm, ennyi elég. Már a kocsiban ülök, amikor észreveszem, hogy a betonkerítés út felőli felén, ahol tíz éve még azt tudatták az arra járókkal, kivel játszik a hét végén a Kábel, ma azt hirdetik: irodák bérelhetők. Telefonszámot is mellékelnek, de azt csak azért sem írjuk le.

Ám ha ez így megy tovább, nemcsak a magyar futball jelenét, a jövőjét is leírhatjuk.

---- A ---- &